Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.

A magyar közép- ús nagycímer kialakulása 219lyi nagyfejedelemséget és címének felvételét. Végül Mária Terézia a kancellária indokait elvetve úgy döntött, hogy az erdélyi nagyfejedelmi címet okleveleiben és pecsétjén egyaránt használni kell, s az utóbbira az „apostoli" jelzőt is rá kell vésetni. Jóváhagyja a kisebb (titkos) pecsét tervezetét is azzal, hogy mintául szolgáljon a nagynak, s az előbbiről kiszorult címerek az utóbbira kerüljenek. Végül a kettőspecséten a pármai hercegség címerét módosítja, s más tartományainak a címereiben is tesz néhány változtatást. A magyar kancellária (referense: Bisztriczey László) még egyszer akcióba lépett — azt kérve, hogy az elfogadott nagy- és titkospecsét köriratában Bosznia nevét Rámával cseréljék fel, mert ez az igénycím ilyen formában eddig még nem szerepelt, Izdenczy azonban elvetette javaslatát.*

1 Ezzel a vita lezárult, s Mária Terézia (1740. és 1752. után) harmadik pecsét-, illetve címersorozata még 1769-ben elkészült. Mária Terézia 1780. november 29-én meghalt, örökébe pedig II. József lépett. A kancellária december 11-én (nyomtatásban) megkapta a nagy- és középcímer tervezetét, 15-én pedig válaszával is elkészült. E szerint a bemutatott pecsétminták az örökös tartományok igényeinek felelnek meg csupán, ezért Magyarországon nem használhatók.

62 A titkoskancellária 1769-es tervezetét vehette elő ez alkalommal, mert a magyar kancellária az 1769-ben kifejtett és akkor elfogadott érveivel védi álláspontját. A vita ezúttal rövid volt: december 23-án köszönik meg gyors és minden tekintetben kielégítő állásfoglalását,

63 29-én pedig expediálják a Helytartótanács, a personalis, a négy kerületi és a horvát tábla, valamint a horvát bán használatára már el is készített királyi pecséteket. Hasonlóképpen fennakadás nélkül cserélték ki a királyi pecséteket II. Lipót (1790) és I. Ferenc (1792) trónraléptekor is.

64 Az osztrák császárság létesítésével a küzdelem új szakaszába lépett, s a magyar kormányszervek részéről az eddiginél nagyobb éberséget igényelt. Védekezni kellett a habsburgi összbirodalomba való beolvasztás újabb kísérletei ellen, a címerrel kapcsolatban ki kellett térni a közös címer elfogadása elől. Ez az újabb harc pedig a francia forradalom és a napóleoni háborúk politikai következményeihez kapcsolódik. II. Lipót 1792 elején franciaellenes szövetségre lépett a porosz királlyal, mire XVI. Lajos hadat üzent a szövetségeseknek. A forradalmi seregek elfoglalják Belgiumot és Savoya egy részét. 1792 szeptember 22-én kikiáltják a köztársaságot. A király kivégzésének hírére megindul az első koalíció (1793—1797) támadása. A francia csapatok Napóleon vezérlete alatt győzedelmeskednek, megszállják Hollandiát, s Franciaország, határait a Rajnáig tolják ki. Az 1797. évi (Campo—Formio-i) békében I. Ferenc császár elvesztette Belgiumot, a Rajna balpartját, ellenben megkapta Velencét, Isztriát és Dalmáciát. A második koalíciós háborúból (1799—1801) való kiválása után (lunévillei béke) Ausztria megelégszik a statusquo-val. Napóleon 1804 májusában császárrá koronáztatja magát. I. Ferenc ekkor a már-már kérdésessé váló német-római császári címe mellé az „örökös osztrák császári" címet vette föl. Elhatározását 1804. augusztus 61 Az 53. jegyzetben id. akta melléklete. (57. 1.) Iuxta B. Resolutionem ad Cancellariae ... propositionem circa novitus efformandum regni Hungáriáé sigillum ... Ramae loco regnum Bosniae tarn in sigillo quam titulo maiori substituendum. (Izdenczy J. záradéka.) 62 .. . das anher mitgetheilte für sämtlichen Erblanden unterworfenem Wappen oder Siegel nicht auch für Königreich Hungarn angewendet könne. O. L. M. Kanc. Acta generalia. 12320/1804. 63 ... omnia

.. . regni praerogativis omnino congrua et prudenti adeo ratione disposita esse videntur, ut Cancellaria

. . . Intima non possit, quin plénum iisdem assensum .. . praebeat

... O. L. M. Kanc. Acta generalia 6570/1780. 64 O. L. M. Kanc. Acta generalia 12320/1804.