Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.
218 Kumorovitz L. Bernát maradnia. így illik, így rendelik a törvények, s ezt igazolja a gyakorlat is. Őfelsége mint magyar király ugyanis független római császári méltóságától, azért nemcsak illő, hogy magyar királyi jelvénye is a címerpajzs főhelyén legyen, hanem szükséges is, mert az 1550: 48. S5 és az 1723: 98. w artikulus törvény formájában is biztosítja ezt a helyét. 57 Ezért javasolja, hogy a Kaunitz által tervezett pecsét címerének első mezejét (quadram), mely Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia jelvényeit foglalja magában, miként 1.752-ben, most is a cimerpajzs közepére kell helyezni. 58 Hogy pedig ez a címermező teljesen magyar színezetű legyen, úgy kell kitölteni, hogy a kiscímeres szívpajzs körül szigorú rendben Dalmácia, Horvátország, Szlavónia és Ráma címere övezze: a szentkoronához tartozó, de a tervezetbe fel nem vett további öt királyság: Szerbia, Galícia. Lodoméria, Kunország és Bulgária címere pedig az alappajzsot körülvevő címergyűrűben (circumferentia) kapjon helyet. A kancellár javaslatát a Kaunitz-féle pecsétrajz teszi érthetővé. 59 Abban az említett mező szívpajzsát a kettőskereszt egyedül tölti ki, s a négyeit mező első helyén a magyar vágásos címer, a másodikban Dalmácia, a harmadikban Horvátország, a negyedikben pedig Szlavónia címere foglal helyet. A kancellár tehát — a régi gyakorlatnak megfelelően — a szívpajzsban a vágásos és kettőskeresztes egyesített kiscímert, körülötte pedig az igénycímereket történeti sorrendjük és rangjuk szerint a pajzsot övező címergyűrűben szeretné látni. 2. A nagyobbik címerpajzs így megürült mezejét Csehországnak és tartományainak: Morvaországnak, Sziléziának és Luzáciának a címereivel lehetne kitölteni; 3. a pajzs nagyobbik mezejében pedig Ausztria pólyája, továbbá Stájerország, Karinthia* Krajna és Tirol címerei kaphatnának helyet. 4. A Kaunitz tervezetében szereplő cím mellőzése után Erdély címerét ki kell hagyni» helyébe pedig a habsburgi és koburgi címert lehet tenni. 5. Burgundia és Lotharingia címerei megmaradhatnának abban az elhelyezésben, amelyben (a magyar királyi nagypecséteken) eddig is szerepeltek. 6. A címergyűrűben levő címereket meg kell hagyni úgy, ahogyan ez eddig is szokásban volt, de hozzájuk kell csatolni Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária, valamint Burgovia, Ferretum, Goritia és Alsatia címerét. 7. Mivel III. Károly és I. Lipót kisebb pecsétjein a heraldikai ábrázolások. rendkívül kicsinyek, (nagyobb méretű) új kisebbpecsét szerkesztését javasolja, amihez mintát is csatol. Szívpajzsában a magyar kiscímer foglalna helyet, körülötte pedig — sommásan a hozzájuk tartozó tartományokat is képviselve — Csehország, Ausztria és Lotharingia címerei helyezkednének el. A magyar kancelláriának 1766. január 31-én küldött válaszában Kaunitz az oklevelekben használandó „apostoli" cím ellen nem emelt kifogást, a pecséteken való szerepeltetését azonban nem tartja szükségesnek. A magyar király igénycímeivel kapcsolatban nem nyilatkozott; az erdélyi nagyfejedelemség címére vonatkozólag fenntartotta eredeti álláspontját. Arra a magyar kívánalomra pedig, hogy a magyar kiscímernek a birodalmi sas szívén van a helye, azt felelte, hogy a nehézséget a sok tartomány címerének az elhelyezése okozza, a helyes megoldást tehát annak a címertani elvnek az alapján kell elérni, hogy a címerben a főhely nem a viselt méltóság, hanem a családi leszármazás jelvényét illeti, miként ez a spanyol, dán, svéd, lengyel és más királyi pecséteken is látható. 60 A magyar kancellária és Kaunitz cím- és címervitája három évig tartott. Ez alatt az idő alatt a titkos kancellár általában elfogadta a magyar javaslatokat, de még 1769-ben is kitart a mellett, hogy a törvények szellemének mindenképpen megfelelő megoldás volna,, ha az apostoli kettőskereszt a szívpajzsban egyedül maradna, a négy folyót jelképező vágások pedig a pajzsfő (jobb) sarokmezejében kapnának helyet. A magyar kancellár azonban hivatkozva az eddigi gyakorlatra, szintén kitart eredeti javaslata mellett, & ellenzi az erdé55 Ld. a 49. sz. jegyzetet. 56 Ld. az 50. sz. jegyzetet. 57 O. L. M. Kanc. Őrig. Ref. 1769. 607. Az 1741 r98. art. az 1550:48. alapján készült. Ld. a 41. és 50. sz. jegyzetet. 58 Az 1752-es pecsétek rajzai: Kettőspecsét: 23. I., nagy titkos-pecsét: 21. 1, kis titkospecsét: 22. 1. 59 Rajza az 53. jegyzetben id. akta 15. lapján-. 60 Kaunitz válasza hiányzik, tartalma azonban a kancelláriának (az. 53. jegyzetben) id. aktájából megállapítható.