Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Szedő Antal: A magyar levéltárügy néhány időszerű kérdése : előadás a marburgi Levéltárosképző Iskolán 1965 májusában / 197–208. o.

204 Szedő Antal tárak Országos Központja és a Központi Statisztikai Hivatal között egészséges együttműködés alakult ki.) Felhívom még figyelmüket arra, hogy az Archívum legközelebbi számaiban Degré Alajos kollégám tollából a magyar megyei levéltárak története, Felhő Ibolya tollából pedig a magyar városi levéltárak története lesz olvasható francia nyelven. A levéltárak anyagát bizonyos mértékben fel lehet használni népművelési célokra is, elsősorban kiállítások útján. Levéltárban, tisztán levéltári anyagból szerkesztett kiállítás ritkán szokásos. Mégis meg kell említenem az Országos Levéltár állandó kiállítását, melyet hazai történetünk legfontosabb írásos emlékeiből állítottak össze és az Országos Levéltár által 1963-ban, a budapesti Kerek Asztal Konferencia alkalmából összeállított, a magyar agrártörténet dokumentumait felhasználó kiállítást. A levéltárak természetes szövetségese kiállítások rendezése terén a múzeum. Hatásosabb az olyan levéltári kiállítás, melyet múzeumi tárgyak tesznek elevenebbé. Jó példa erre az a kiállítás, melyet 1963-ban a Nemzeti Múzeumban rendeztünk, és amely az ország egész történetét fogta át a legfontosabb iratanyag bemutatásával. A számos vidéki levéltári kiállítás közül megemlítendő, hogy egyik állami levéltárunk (Szentes) a főpályaudvar épületében vasúttörténeti kiállítást rendezett, az ottani vasútvonal építésének évfordulója alkalmából. Ma még sok helyütt általános, hogy értékes íevéltári anyag megy veszendőbe a levéltári anyag értékének fel nem ismerése miatt. Ezen széles arányú felvilágosító munkával tudunk csak segíteni, erre legalkalmasabb a kiállítás. Ha a látogatók nem jönnek el a kiállításra, vigyük mi ki (persze megfelelő óvóintézkedések mellett) a levéltári anyagot a közönséghez: iskolákba, esetleg munkahelyekre. A Levéltárak Országos Központja törekvése az, hogy nívós helytörténeti kiadványok jelenjenek meg. Ez is népszerűsítheti a levéltári anyagot. Minden megye székhelyén helytörténeti bizottságokat akarunk létrehozni, ezeket országos bizottság irányítaná, melyben a legjobb levéltárosok és történészek foglalnának helyet. Filmezni elsősorban biztonsági okokból filmezünk. Nem utolsó szempont az sem, hogy legrégibb iratainkat fotókópiában óhajtjuk a kutatók rendelkezésére bocsátani. Sok vihart látott régi levéltáraink értékes anyagát filmeztük és filmezzük folyamatosan: így középkori okleveleinket, vagy a Helytartótanács üléseinek, a vármegyei és városi képviselőtestületek közgyűléseinek jegyzőkönyveit évente egymillión jóval felüli felvételen. Emellett évente kb. 100—120 000 mikrofilmkockát kapunk külföldről, de mi még többet küldünk: kb. 700—800 000-et. Jelenleg az Országos Levéltárban elhelyezett központi filmtárunkban kb. 13 000 000 mikrofel vétel van. Restauráló műhelyünk ez év folyamán kétszeresre növekszik, de csupán restaurálásra szoruló anyagunknak évente még így is csak mintegy 2°/o-át tudjuk kezelés alá venni. Ez annyit fog jelenteni, hogy évente kb. 100 000 foliót fogunk tudni fertőtleníteni, konzerválni és mintegy 30 000 iratot, térképet és oklevelet fogunk tudni nagyobb részben géppel, laminátorral restaurálni. A levéltárakban általában olyan emberek dolgoznak, akik munkájukat szeretik. Ez így is van jól. El kell kerülni az olyan emberek beözönlését, akik a levéltárakban valami jó, csöndes pihenőhelyet látnak. De emellett az olyan