Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Szedő Antal: A magyar levéltárügy néhány időszerű kérdése : előadás a marburgi Levéltárosképző Iskolán 1965 májusában / 197–208. o.

A magyar levéltárügy néhány időszerű kérdése 205 tudományos dolgozók is jelenthetnek bizonyos fajta veszedelmet, akik a levéltárakban kizárólag saját kutatásaiknak akarnak élni. Nekünk azonban elsősorban mégiscsak mások kutatásait kell lehetővé tenni. A régebbi időkben vidéki levéltárainkban arra is volt eset, hogy szakmailag nem a legmegfelelőbb elemek kerültek élre: ezektől az emberektől azót? többé-kevésbé szelíd módon igyekeztünk és igyekszünk megszabadulni és szak mailag megfelelő elemekkel emelni a levéltári munka tudományos színvonalát. Nálunk a budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán folyik levéltárosképzés. Ez a történetszakosokéból a 3. évben válik ki (sok elemében továbbra is azzal együtt folyva) és további 3 évig tart. Az ezután levéltárba kerülő fiatal kezdő levéltáros, persze már fizetéssel, még két évig gyakorol, miközben további kiképzésben részesül, főleg irattant és jog- és alkotmánytörténetet, valamint hivataltörténetet tanul. Számos jegyzet áll rendelkezésünkre (köztük a már említettek), még több kellene (főleg egy Enders-szerű levéltártani kézikönyv). Természetesen ismerni kell a fiatal levéltárosoknak a levéltárakra vonatkozó jogszabályokat is. A levéltárosok szakmai-ideológiai képzése során történettudományi kérdéseket is meg szoktunk vitatni. így pl. megbeszéltük, megkritizáltuk a magyar történetírás nacionalista irányzatát, un. szellemtörténeti irányzatát, s végigmentünk a magyar közigazgatástörténet fontosabb fejezetein is. A levéltári munkát, rendezést, segédletkészítést nem tekintjük olyannak, melyet részletekbe menően szabályozni lehetne. Vannak persze általános érvényű alapelvek (pl. a proveniencia elve), melyeket le kell szögezni. Mi is kidolgoztunk egy általános utasítást a levéltári anyag feldolgozására, egy másik utasítást a községi anyag rendezésére. Ennek ellenére minden levéltári munka önálló, tudományos tevékenység, mert tudományos felkészültség kell hozzá és mivel minden levéltári anyagnak megvan a maga egyéni arculata. A levéltári anyag az életet tükrözi és „bunt is das Leben, grau jede Theorie". A Levéltárak Országos Központja ellenőrzést gyakorol az egyes állami levéltárak felett. A levéltárak munkáját ún. komplex vizsgálatokon tesszük mérlegre. Az ilyen vizsgálat minden irányú, legtöbbször a gazdasági kérdéseket is megvizsgálja. Hozzáteszem azonban: komplexszé nem elsősorban a gazdasági ügyvitel vizsgálata teszi. A komplex vizsgálat célja több év munkájának a bírálata és a feladatok megszabása több évre előremutatóan. Ilyen módon az utóbbi években már úgyszólván az egész területet átvizsgáltuk. A vizsgálatoknak az egyik legérdekesebb eredménye az, hogy milyen nehéz egy levéltárban megállapítani, hogy mennyi és milyen anyagot őriz, ahányszor felmérik az anyagot, mindig más eredmény jön ki. Ez persze abban a körülményben is leli magyarázatát, hogy a még mindig különféle méretű állványokon a sokszor különböző alakú anyag különféle elhelyezésekben fekszik el. Különös örömmel szólok befejezésként a magyar levéltárak külföldi kapcsolatairól. Közismert, hogy a levéltárosok összetartanak (egyesek szerint legalább úgy, mint a bélyeggyűjtők), szeretik egymást (egy gonosz szellem megjegyzése: ki szeretné a levéltárosokat, ha ők nem szeretnék/ egymást). De a levéltárosok barátkozásának komoly gyakorlati haszna is van: a tapasztalatcsere, a kiadványok, a mikrofilmek cseréje. A mikrofilmek cseréjére két érdekes esetet mondok el. A XV. század végén Mátyás magyar király feleségének, Beatrice-nek rokona, a gyermekkorban levő Estei Hyppolit volt Magyarország