Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Komoróczy György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében / 11–55. o.

20 Komoróczy György Kormányt csak december 22-én választotta meg a. 21-én megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a helyi szervek nagyobb jelentőségre emelkedtek, és az önkormányzat életakarata szükségképpen egyéni megoldásokhoz vezetett. Ebben a helyzetben az új élet küszöbén magától értetődik, hogy az önkormányzati jog korábbi értelmezése jelentőségét vesztette. Újszerű feladatok jelentkeztek, viszont hiányzott a központi kormányzat, amely e feladatok megoldásához irányt szabhatott volna. Ha azonban véletlenül valahol a régi önkormányzati testület helyén maradt is, az új problémákat sokszor az sem értette meg, vagy ha felismerte is, tagjainak osztályhelyzete, társadalmi érdeke más irányt szabott cselekvésének, mint ami kívánatos volt. Az állami megyei köz-> igazgatás apparátusa, és addigi irányító testülete ráadásul csaknem egészében elmenekült a harcok idején, s alig akadt olyan régi vezető, aki a szükséges feladatok végrehajtásában helyt állhatott volna. Üres pénztár, megrongált államvagyon, szétesett közigazgatás, megszökött vagy elvonulásra kényszerített tisztviselők világában a szó szoros értelmében új alapokra kellett fektetni a közigazgatás munkáját. Ugyanakkor a korábban kizsákmányoltak és kisemmizettek nagy része sem akart a régi módon élni: más világot keresték, korábban dédelgetett álmaikat kívánták megvalósítani, új formák mellett új tartalomért lelkesedtek a felszabadult földön. Az ennek megfelelő felépítmény („az állam az egységes politikai felépítmény része"

38

) viszont 1944/45 fordulóján még nem alakulhatott ki: nem volt egységes sem a politikai hatalom, sem a gazdasági rendszer, sem az emberek, csoportok és osztályok állásfoglalása. Csupán egyetlen összetartó és célt látó szervezett erő volt: a Magyar Kommunista Párt, amely az első lélegzetvétel után az élet különböző területein gyorsan megkezdte a sorok rendezését — így a közigazgatás vonatkozásában is. Már korán, 1944 őszén, felmerült a kérdés, vajon a régi államigazgatási formákat kellene-e fenntartani és új célok szolgálatába állítani, vagy új formákat kell kialakítani a forradalmi elgondolások megvalósítására, mint ahogyan a Tanácsköztársaság idején a munkáshatalom erre példát szolgáltatott. A felszabadulás időpontjában azonban a történeti adottságok, a hadműveletek nyomán fokozatosan bekövetkező kibontakozás, a forradalmi erők szervezésének viszonylag lassúbb összpontosítása, a koalíciós együttműködés korlátai mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a régi formák visszaállítása célszerűbbnek tűnjék. „Akkor nem volt elég erő a régi államgépezet maradványainak forradalmi öszszezúzására"

39 — állapítja meg visszaemlékezve Beér János. Ám ennek ellenére s már a felszabadulás első heteinek időszakában sajátosan kettős folyamat figyelhető meg az önkormányzati szerveknek és hatalmi testületeknek kialakulásában. E folyamat egyik összetevője az volt, hogy az akkori viszonyok között — 1944—1945 fordulóján — Bihar megyében az önkormányzati szervek hajtottak végre az állami szakigazgatási feladatokat is, maguk lévén az államigazgatás egész rendszerének egyetlen cselekvőképes elemei. Lassan-lassan megindult ugyan a centralizálásra irányuló törekvés, de a centralizálás központi államhatalom hiányában egyelőre csak a főispánig jutott el; az első hetekben az államhatalom a főispán kezében összpontosult, aki minden jog\, ... 38 I. m. 87—88. old. ^Uo.