Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Der Archivar, Jg. XVI–XVII. (1963–1964) / 187–189. o.

2 gg Folyóiratszemle geirol írnak. — WILHELM ALFRED ECKHARDT a kaufungeni kolostor levéltáráról tájékoztat. ECKHART G. FRANZ a 19. századi hesseni választófejedelemség regisztratura-tervéről ír, mint az „aktenplan" előfutáráról. — CARL HAASE a Hannoveri Staatsarchiv állagjegyzékelésének problémáiról tájékoztat. — WALTER HEINEMEIER a marburgi Staatsarchivban őrzött hesseni levéltár restaurálásáról és konzerválásáról tudósít. — ERNST PITZ a levéltári jog történetéről ír. — Heft 3.:

f A füzet első két cikke a Keletfriz-föld két nagy levéltárát mutatja be: az emdenit és az aurichit. — ERICH WEISE a stadei alsószász Staatsarchiv újjáalapítását beszéli el. — MARIA GABRIEL egy közepes nagyságú üzem ügyintézéséről, egyúttal információs központjáról tájékoztat. — WALTER J. SCHÜTZ a lyukkártyák alkalmazása a sajtódokumentációban címen a szövetségi kormány sajtó és tájékoztató irodájának tapasztalatait Összegezi. HEINRICH THOMAS annak az intézménynek a levéltárával ismertet meg, amely Bad Emsben működik, 1954 óta és amely feladatának tekinti az egykor Németországhoz tartozó ún. „keleti területek" és az NDK 1945 előtti földbirtokviszonyait rögzítő telekkönyvek rekonstruálását. — BERNHARD ZELLER a Marbachban működő * Schiller-múzeum kéziratanyagát mutatja be. A múzeum nemcsak Schiller, hanem más nagy német írók és költők — Hauff, Hegel, Hölderlin stb. — irodalmi hagyatékát is őrzi. — Heft 4.: A füzet első és legterjedelmesebb cikke G. A. BELOV, a Szovjetunió Levéltári Főigazgatósága vezetőjének írása, melyben a szovjet levéltárügy szervezetét ismerteti. — E^iez kapcsolódik HEINZ BUTTKUS cikke, melyben főleg a Szovjetunió egységes állami levéltári fondja és a komplektizálás, vagyis tudományosan megalapozott fondkiegészítése problémáival kapcsolatos megjegyzéseit fejti ki. — KARL H. SCHWEBEL a budapesti Levéltári Kerekasztal értekezletről számol be. — HUGO STEHKÄMPER a kölni városi levéltár kiállítási tapasztalatait közli. — Jg. XVII. (1964) Heft 1.: A füzet nagy részét a 41. német levéltáros-konferencia (Emden és Aurich) anyagának ismertetése foglalja el. A konferencia megnyitóbeszédét GEORG - WILHELM SANTE tartotta a Frizföld és a Birodalom címen. KLEMENS WIESER a Német Lovagrend bécsi levéltárát ismerteti. Az 1963. szám ismertetése során már -említett hét szakcsoport ülésein a következő témákra vonatkozólag hangzottak el referátumok: a tűzvésszel szembeni védekezés a. levéltárakban, a biztonsági filmezés problémái, az újabb minisztériumi iratok katalogizálása a bajor Országos Levéltárban, a városi levéltárak legújabbkori gyűjteményei, SIEGFRIED DÖRFFELDT a marburgi levéltáros főiskoláról, BERND OTTNAD a városi levéltárak legújabbkori anyagának dokumentációjáról ad tájékoztatót. — ROMAN MUZIOL a sajtólevéltárak munkájáról ír, különös tekintettel a könyvtárakkal való együttműködésre, kölcsönző szolgálatra és selejtezésre. — HERBERT STÖWER a levéltári anyag őrzésére szolgáló kartondobozokra vonatkozó tapasztalatait foglalja össze. — Heft 2—3.: KARL G. BRUCHMANN a német levéltárügy fejlődésének az utolsó néhány évben elért eredményéről, .többek közt olyan nagyjelentőségű eseményéről ír, mint a Bundesarchiv létrehozása, a gazdasági és sajtólevéltárak gyors ütemű felvirágzása. — MAX MILLER a levéltáraknak mint a történettudomány elsőrendű és nélkülözhetetlen segítőinek szerepéről értekezik. — GEORG SCHNATH az alsószászországi állami levéltárak és helytörténeti kutatás címen számol be a hannoveri, osnabrücki és aurichi Staatsarchiv-ok, valamint az oldenburgi és wolfenbütteli városi levéltárak tevékenységéről. — SIEGFRIED DÖRFFELDT a szövetségi köztársaság kormányának a levéltárak hathatósabb védelme érdekében kibocsátott rendeleteit ismerteti. — CARL HAASE a modern levéltárvédelemről — jogi és szervezési oldaláról közelítve meg a problémát — közli gondolatait. — KLEMENS STADLER az NSZK levéltári főiskoláin folyó levéltárosképzést ismerteti. Mint ismeretes, két ilyen főiskola működik a NSZK-ban, Münchenben és Marburgban. — A levéltári dolgozók rendszeres képzésével azonban az egyes tartományok levéltárai is foglalkoznak: az osnabrücki állami levéltárban folyó szakmai képzésről szól GÜNTHER WREDE cikke. — JOHANNES PAPRITZ a levéltárba áramló iratok tömegességének problémáiról szól. Mint a Marburgi Főiskola igazgatója tanítványaival állandóan figyelemmel kíséri a szövetségi minisztériumok ügyvitelét, innen meríti tapasztalatait. — ERNST PITZ az állagjegyzékek összeállításának problémáival foglalkozik. Hangsúlyozza azt, hogy a közönségnek szánt segédleteket meg kell szabadítani azoktól a ballasztoktól, amelynek a kutató semmi használt nem veszi. — ERICH KITTEL harmincnál több nyugat-németországi levéltár pecsétgyűjteményét ismerteti. Javasolja, hogy a szövetségi köztársaság minden államában legalább egy olyan műhely működjék, amely a levéltárak pecsétjeinek javítására, pacskolatok készítésére hivatott. — EBERHARD CRUSIUS a levéltári kiállítások módszertanára vonatkozólag tesz számos hasznos javaslatot, éspedig mind a levéltárak állandó, mind alkalmi kiállításaira vonatkozólag. — KURT FORSTREUTER a levéltárakban őrzött nyomtatványok s ennek kapcsán a levéltárak és könyvtárak gyűjtőköri elhatárolása kérdésében fejti ki álláspontját. — ERICH WEISE a Reichskammergericht-ek iratanyagát mint történeti forrást elemzi. — Ezután