Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.

Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez l(tí sokszor macerálnak érte a fiaim, ha én Pesten vagyok, mert felkelek hajnalban. Ott is korán keltem. Egy tömegszálláson aludtunk, valami kollégiumban: otthagytam a társaimat és bementem elsőnek az Arany Bika szálló halijába. Ott még nem volt más, csak a két portás. Leültem egy asztalhoz ... Ez hányadikán volt? Ez 22-én reggel: amikor a Nemzetgyűlés ülésezett, annak a napnak a reggelén. Leültem ott egy asztalhoz, gondoltam, majd rendezem egy kicsit a gondolataimat, amik úgy • kezdtek bennem kialakulni. Papírra nem írtam semmit. Alighogy leülök, hát ez a kívánságom is meghiúsult, mert hozzámült egy jól öltözött ember és elkezdett velem beszélgetni. Beszélgetünk, közben beszélgetés után hát kérdezte, hogy milyen volt nálunk a bevonulás, van-e valami különösebb élményem, vagy sérelmem és a végén megkérdezte tőlem, hogy én honnan jöttem. Erre én megmondtam, hogy Füzesgyarmatról. Ő mikor ezt megkérdezte és én feleltem, megkérdeztem, hogy hát ön honnan jött? Azt mondja, én kérem, Moszkvából. Erre meglepődtem. De már időm sem volt, hogy kérdezzek tőle' még valamit, mert erre nyílt az ajtó, belépett az utcai ajtón egy magasrangú orosz katonatiszt, azt mondja erre nekem, hogy: na, már nekem mennem kell, a viszontlátásra, majd még találkozunk. Odalép az orosz tiszthez és oroszul kezdett beszélni. Meglepődve néztem utánuk, mentek a belső termek felé, de még nem értek keresztül az előcsarnokon, ismét nyílt az ajtó és jött Erdei Ferenc. Na mi az, János, te már itt vagy — azt mondja —, meglátszik, hogy parasztember vagy. Mondom; gyorsan mondd nekem, ki az, az a civil, aki ott megy azzal a katonatiszttel. Az — azt mondja — Grigorjev követségi tanácsos. Mondom; orosz? Hát persze, hogy az — mondja. Hát tisztán beszélt magyarul, úgy mint én. Hát — nevetve mondta Erdei —, hát diplomata, hát persze hogy beszél magyarul. Veled beszélgetett? Mondom: velem. Nem mondtál talán neki valami nem tetsző dolgot? Mondom: nem, én semmit se. — Ez a Grigorjev követségi tanácsos engem azután mindig megismert. Pesten is később, mikor találkoztunk, bárhol ünnepélyeken, vagy akárhol, a parlament folyosóján, mert ott gyakran megjelent a diplomaták páholyában, mindig kezet fogott velem, és az ő révén került haza orosz fogságból a fiam. És ez egy kedves emlék a számomra, ugyanis az idősebbik fiam orosz fogságban volt. Köszönöm szépen. V. Benjámin László visszaemlékezése a debreceni sajtóviszonyokra és közéletre 1944 végén, valamint 194 f elején, a még ostromlott Budapestre történt utazására. (MR Dok., D 2300/84. tekercs) A mikrofonnál? Benjámin László. 1944-ben mikor került Debrecenbe? 44 december első napjaiban, nem emlékszem egészen pontos dátumra, úgy 8-a, 10-e körül lehetett, hogy Debrecenbe mentem; hogy milyen körülmények között és milyen előzmények után, az egy hosszú és bonyolult történet, nem ide tartozik. Hát természetesen Debrecenben részben a privát életlehetőségeket és részben a mozgalommal való kapcsolatot kerestem. Emlékezetem szerint, abban az időben — ez már olyan hat héttel Debrecen fel- szabadulása után volt — a politikai élet és mozgás igen erős volt. Hogyan szerveződtek a pártok, milyen pártok működtek? Hát én két munkáspárt működéséről tudok valamit. A kommunista párt abban az időben még, amikor én Debrecenbe mentem, meglehetősén szektaszerűen szervezkedett, egészen addig, amíg azután ezt meg nem változtatták; vagyis csak a régi, igazolt párttagokat vették fel, úgy hogy akkoriban, tudomásom szerint, a debreceni kommunista pártszervezetnek 80 tagja volt. A szociáldemokrata pártszervezetbe viszont, amelyik nyitva állt az emberek előtt, oda tódultak és úgy tudom, hogy december végéig, 44 december végéig 11 ezer tag jelentkezett. Ott viszont néhány öreg emberből álló vezetőség volt, akik teljesen tehetetlenül ültek az irodáikban és nem tudták, hogy mit kezdjenek azzal a töménytelen emberrel. Én néhány emberrel összeismerkedtem a szociáldemokrata pártban, köztük Holló Etussal, aki régi mozgalmi ember volt, egykori szociáldemokrata párttitkárnak a lánya, és láttuk a rengeteg fiatalembert, aki szociáldemokrata párttagnak jelentkezett, húsz éven alul, húsz éven felül, általában húsz év körüliek, talán százával, mondhatnám — és nem tudtak mit kezdeni a mozgalomban. Ekkor gondoltunk arra, hogy ezeket a fiatalokat hát mégis J1 Levéltári Közlemények