Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.

162 Karsai Elek foglalkoztatni kell, valamilyen kulturális munkát szervezünk. így azután, tudomásom szerint, Holló Etus megalakította a gyermekbarát-csoportot, és egy ilyen ifjúmunkás csoportot, amelyik különböző módon, énekszámok betanulásával, nem tudom már, színdarab-tanulással készülődött arra, hogy majd valamilyen kulturális munkát végez és kulturális előadásokat szervez. Én magam vállalkoztam arra, hogy egy szavalokorust szervezek, illetve tanítok be. Valaha én magam is a nyomdász szavalókórus tagja voltam, és hát ez volt az egyetlen, amire én vállalkozni tudtam, úgyhogy ezt a szavalokorust meg is csináltuk. Néhány hét alatt, amíg én ezt a munkát végeztem, betanítottam egy verset, Petőfi: Föltámadott a tenger-ét és emlékezetem szerint egyszer-kétszer el is mondták Debrecenben, sőt tán valahol Debrecen környékén is, ha jól emlékszem. Milyen volt a szilveszter Debrecenben 1944-ben? Hát, ha jól tudom, volt szilveszter este valamilyen kultúrműsor a munkásotthonban,, ahol ugyancsak elmondták a Feltámadott a tenger-t. Azután később arra emlékszem, hogy néhány ismerősömmel tartottuk külön a szilvesztert, egy lakásban — de már sajnos az apróbb részleteire nem emlékszem. Azt tudom biztosan, hogy ivással ünnepeltük az új esztendőt, a boldog új esztendőt, legalább is nagy bizakodással abban, hogy valóban boldog új esztendő következik. Mit tudtak akkor Pestről? Pestről nagyon keveset tudtunk. Tudtunk a parlamenterek meggyilkolásáról, tudtunk az ostrom súlyos következményeiről, és tudtunk arról, hogy a Néplapnak azt a számát, amely az Ideiglenes Nemzetgyűlés összeüléséről, vagy a kormány megalakulásáról tudósított, azt repülőgépről ledobálták Pesten. De semmi közelebbi részletet Pest sorsáról akkor még nem tudtunk. Szabadna most egy „szakmai" kérdést? Irt abban az időben verset? Én írtam akkor egy verset az Ideiglenes Nemzetgyűlés összeülésére, amin egyébkánt részt is vettem sajtótudósítóként: meg is őriztem a belépőmet, de a vers elveszett, nem jelent meg, mert azt hiszem, hogy (ha jól emlékszem) a nemzetgyűlés összeülésének a napjára írtam pontosan, és már elkéstem vele; — szóval a lapnál már post festam jelenhetett volna csak meg, aztán el is veszett az a vers. Nem is emlékszik, egy sorra sem belőle? Nem, nem emlékszem. Nem, nagyon régen volt, nagyon régen volt és nagyon elveszett. Tartalmára? Hát a tartalom körülbelül az lehetett, hogy: „Na, Magyarország, most már ne hátul kullogj, hanem elöl járj". 194} januárjában, amikor megindult Debrecenben a Népszava, a Tiszántúli Népszava» milyen feladatot kapott? Én a Népszava szerkesztőségében dolgoztam a megindulástól kezdve. Január végén vagy február elején indult meg a Népszava. Persze szervező munka az már megelőzte korábban is. Sajnos én július, vagy június közepéig voltam Debrecenben és hogy mi mikor történt — ilyen fix dátumoktól eltekintve, mint amit a nemzetgyűlés összeülése, vagy a kormány megalakulása, vagy a szilveszter jelent —, sajnos nem tudom. Hát nem is ilyen dátumokra van szükség, hanem talán arra, hogy milyen munkát végzett a lapnál, milyen beosztása volt? Nagyon összetorlódnak a dolgok. Beosztás? Kezdetben összesen ketten dolgoztunk a szerkesztőségben Gergely Istvánnal, ő volt a főszerkesztő. Ő csinálta a külpolitikai rovatot, ami akkor nagyon fontos rovat volt, rendkívül módon; tulajdonképpen háborús rovat volt, de úgy, hogy hírszolgálat még egyáltalában nem volt. Azt jelentette, hogy reggeltőlreggelig úgyszólván ült a rádió mellett és a rádióból fogta ki a híreket. Másik feladataként pedig a kormánnyal tartotta az összeköttetést, ami akkor könnyű volt, mert az egész kormány egyetlen épületben volt elhelyezve. Azonkívül a publicisztika volt az, amin megosztoztunk — egyébként minden egyebet én csináltam; én voltam a rendőri riporter, én voltam a városházi tudósító, én voltam a riporter, én voltam a hírrovat-szerkesztő, és a többi, és a többi. Szóval minden egyéb rajtam volt. Hány oldalon jelent meg a lap? Négy oldalon jelentünk meg, hát körülbelül olyan 10—12 gépelt oldalt jelentett ez számomra, annak a megírását és annak az anyagnak az összeszedéset. Reggel nyolckor kezdtem, éjfélkor végeztem. A tördelést is én csináltam. És később azután kik dolgoztak a lapnál? Később aztán odakerült Sarkadi Imre és Gedeon Pál, aki most a Népszava külpolitikai rovatvezetője. Akkor már könnyebb volt. Ez már olyan február végén, március derekán