Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.

-J6Q Karsai Elek Akkor még nem... Debrecenben Juhász Gézává! találkoztam, aki már ismert engem, verseimen keresztül, és ő mondta, hogy ott van Erdei Ferenc is. Másnap tényleg találkoztunk Erdei Ferenccel, aki mindjárt megismert engem, így kerültem közéjük. Az Arany Bika szálló épületében voltak ezek az előzetes megbeszélések, akkor már a kormány tagjainak a névsora készen volt, csak arra várt,' hogy másnap hivatalosan is, a megalakult Nemzetgyűlés előtt a kormány bemutatkozzon, és akkor merült fel a gondolat, hogy minden párt állít egy szónokot, a kormánymegalakításhoz, akik hozzászólnak. Tehát közölték Önnel, hogy Ön megjelenhet az Ideiglenes Nemzetgyűlés ülésén? Igen. Mint képviselő, mint Füzesgyarmat képviselője? Igen. Akkor már mindenki kapott egy ideiglenes igazolványt, amely szerint az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjának volt nyilvánítva. És a másik két társa, aki jött Füzesgyarmatról? , _ Ök az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek a tagjai voltak. Az egyik Faragó Sándor volt, a másik Nagy Imre, a Kommunista Párt részéről. Hogy zajlott le ez az ünnepélyes ülés? Hát onnan tessék elmondani talán, hogyan mentek át az Arany Bikából a Kollégiumba? Emlékszik erre a napra? Az másnap történt. Előző este arról tanakodtak, hogy ki legyen a szónok. Az volt a kívánság, hogy a parasztság nevében parasztembernek kell beszélni. Nekem gondolatomban sem volt, hogy beszéljek, mert még azelőtt én nem beszéltem soha tömeg előtt. Erdei Ferenc a tanakodás közben azt mondta, hogy én lennék arra az alkalmas. Én tiltakoztam előbb ellene, de aztán ő azt mondta, hogy ő bízik benne, hogy el tudom mondani azt, ami kívánatos, és csak fogadjam, vállaljam el. Hogy én beszédet előre írjak, arra idő sem volt, nem is írhattam, így csak szabadon beszéltem másnap.-Megvallom őszintén, most utólag is, egy kis lámpalázam volt, soha nem láttam olyan tömeget magam előtt, ahonnan minden -ember felém fordított arccal, minden ember szeme rámtekintett. Aztán elkezdtem beszélni, és amikor az első taps elhangzott, mintha feloldódott volna bennem valami, nyugodtan beszéltem, ami a lelkemből a számra jött. így született meg zz. a beszéd, akkor abban a pillanatban.* És mi volt ennek a beszédnek a hatása? Az akkori hatását én az első pillanatokban nem is tudtam kellőképpen felmérni. Csak abból gondoltam, hogy ez ä kapásból elmondott beszéd talán nem volt rossz, mert nagyon sok tapsot kaptam, fényszórók világítottak rám, és amikor lejöttem, a szónoki emelvényről, akkor jöttek elébem emberek gratulálni (többek, között Révész, akkori püspök is), és többen, és azután még napok múlva is emlegették, ahol találkoztam emberekkel és megtudták, hogy ki vagyok. 1944 decemberéhen milyen volt az élet Debrecenben? Hát bizony az kezdetleges volt. Debrecennek nagyon sok utcája romokban hevert, különösen, ahogy úgy visszaemlékszem, az állomás környéke rettenetes képet mutatott, az állomás épülete is romokban hevert, és ott a környező épületek; — de benn a városban is nagyon sok romos épület volt. Én is egy ilyen romos lakásban, romos házban kaptam szállást •egy ismerősömnél. Lassanként azért kezdett az élet megindulni, élelmiszereket a környező községekből hoztak be. A Kormány maga egyetlenegy épületben volt: az összes minisztériumok. Hát bizony kezdetleges volt, de mégis megindult az élet és megindult az ország újjáépítése. Mert onnan indult ki. Hát talán akkor megkérdezném még: van-e valamilyen különösebb élménye vagy emléke ezekről az 1944. december—januári hónapokról? Nincsen különösebb élményem. Amiket tudtam,„azokat elmondottam. Milyen volt az ülésterem? • Az ülésterembe, amikor én először beléptem (az köztudomású ugye, hogy a református .kollégium oratóriumában volt), az nagyon megható Volt a számomra. Ottan padsorok vannak — ha még ugyan most is úgy van, nem tudom —, mint a templomban. Olyan érzés fogta el az embert, mintha templomban ülne, ilyen padsorokban. Oda ültünk be, megmutatták azt is, hogy Kossuth Lajos hol ült annak idején, melyik volt a székje és ez nagyon ... hát felemelő érzés volt, hogy abban a teremben ülhetek én és beszélhetek, ahol valamikor Kossuth Lajost kormányzóvá választották. — Egy érdekes élményem volt még. Én mint parasztember koránkelő ember voltam, sőt ma is, 65 éves koromban is ez a szokásom megvan; * Hegyest János felszólalásának teljes szövegét lásd az Ideiglenes Nemzetgyűlés Kap lója. 1944. dec. 22-i ülés. *