Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.

156 Karsai Elek ők mentek át a fronton, a kapcsolatot is sikerült megteremteni Szegeden az ottlévő pártvezetőkkel. • Tudomásom szerint volt egy vezetőségi értekezlet kitűzve még Budán 1944 december' vége felé? Igen. Mikor került volna erre sor? Igen, erre 1944. december 25-én reggel került volna sor Budán a Nyúl utcában, a_ Városmajorral szemben. El is mentem erre az értekezletre, amire a budapesti vezetőség tagjainak kellett volna összejönniök, de amikor a Szénta téren leszálltam a villamosról, már fütyültek a golyók. Előtte való éjszaka a front, a Vörös Hadsereg frontja a János-kórházig húzódott le, ahol a front azonban megakadt és aztán hetekig egy helyben volt. Mi nem tudtunk már elmenni a Nyúl utcáig. Én, hogy úgy mondjam, az utolsó Budáról visszatérő' villamossal jöttem vissza Pestre, mert e napon a villamosközlekedés Pest és Buda között megszakadt. Honnan tudta Kiss elvtárs, hogy ez az utolsó villamos? A kalauz úgy kiáltott rám a Széna téren, hogy ember, ugorjon fel a kocsira, ez az. utolsó kocsi, ami a Széna térről Pestre megy. És ezzel átjött... Átjöttem és többé mí Budára nem mentünk át. Mi történt 1945. január 14-én; ugye ezen a napon szabadult jel az a városrész, ahol ön lakott? Ezen a napon ért a front a Keleti-pályaudvarig és a Dembinszky utca és több mellékutca a VII. kerületben felszabadultak. Az emberek kijöttek a pincéből, kissé félve körülnéztek, mert a németek belövései következtében bizony még hullottak a cserepek és a falakról a téglák. Én kimentem a Dembinszky utcából a Thököly úton keresztül a XIV. kerületbe és a Thököly út és a Róna utca sarkán ismerős emberekkel, a XIV. kerületi szociáldemokrata szervezetből ismert emberekkel találkoztam. Ők mondták, hogy siessek, mert itt egy közeli vendéglőben, annak kitört ablakai mögött, bent a helyiségben, egy csomó ember van. Odamentem és ott találtam elvtársakat, akik éppen a XIV. kerületi pártszervezetet alakították meg. Közöttük találtam Vas Zoltánt, akit a Szegeden megalakult kommunista pártvezetőség küldött a fronttal együtt; őt ott láttam először. Hol folytak akkor a harcok? A harcok, a front a Keleti-pályaudvarnál húzódott. A vendéglő előtt, az utcán ágyúk. álltak, szakadatlanul tüzeltek, miközben bent a vendéglő helyiségben mi arról beszéltünk,. hogy kit kéne megbízni a XIV. kerületi elöljáróságon a munka megindításával. A választás Szeri Lénárd elvtársra esett, egy ismert XIV. kerületi munkásra, aki' a Szociáldemokrata. Párt XIV. kerületi pártszervezetének is tagja volt, de aki elsők között volt, hogy kommunista pártszervezetet alakítsunk a XIV. kerületben. Utána mi történt? Még aznap a Hungária körút egy lakásában találkoztam a Központi Vezetőség több> tagjával és másnap megnyitottuk a Tisza Kálmán téri volt Volksbund-központ házában a Magyar Kommunista Párt központját. Innen jártunk ki a kerületi pártszervezetek és az elöljáróságok munkájának megszervezésére, a polgármesteri, városházi, szinte emberfeletti feladatok elvégzésére. Milyen feladatok álltak ekkor a kommunista párt előtt? Hát, hogy úgy mondjam, mindent elölről kellett kezdeni. Először is lelket kellett önteni az emberekbe, hogy jöjjenek elő a pincéből, kezdjenek hozzá a romok eltakarításához. Sebesült állatok, állati hullák és emberi holttestek feküdtek az utcán; rendet kellett teremteni. Minden kerületben el kellett indítani valamiféle kezdeti közigazgatási életet és azokban a napokban szinte kivétel nélkül a kommunisták kezdeményezésére, biztatására mozogtak az emberek, mert más szervezetek, a koalíciós pártok szervezetei csak később jöttek létre. Tehát az első napokban a lakosság felrázásában a vezető szerepet a kommunista párt játszotta. Az első napokban a kommunisták vitték ezt a munkát. Röplapokat írtunk, járványveszélyre hívtuk fel az emberek figyelmét. Valami módon össze kellett gyűjteni a kallódó és a romos raktárakban és üzletekben levő élelmiszerkészleteket, közszükségleti cikkeket, hogy a rászorulók hozzájussanak. Néhány helyen közös konyhát állítottak fel, hogy a legszűkölködőbbeket legalább naponta egyszer meleg étellel lehessen ellátni. Akkor a párt vezetői, akik ott voltak a Tisza Kálmán téren, hol éltek, hogyan éltek?'