Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.

154 Karsai Elek Ez előtte és utána is, mert igen tevékeny munka és harci munka folyt előtte és utána is. De utána nagyobb lendületet vett ez a munka. Szervezett tömegharcra, partizáncsoportok alakítására, fegyveres felkelés kibontakoztatására hívott fel a párt sajtóban és élő szóban. Elsősorban a munkásokhoz és a katonákhoz szóltunk. A Vörös Hadsereg frontja közeledett a főváros határához. Október 15-e .után a német hadsereg budapesti egységei és a magyar nyilasok mind kegyetlenebb és véresebb eszközökkel akarták letörni a munkások megmozdulásait és az ellenállók harcát. Szakadatlan tárgyalások folytak a párt megbízottai és a Szociáldemokrata Párt egyes vezetői, a szakszervezetek vezetői között. 1944 október 10-én kötöttünk a Szociáldemokrata Párt vezetőivel akcióegységet szervezett megmozdulásokra. Az üzemekben és a szakszervezetekben ellenállási bizottságokat szerveztünk. Ezek a bizottságok, szabotázsokat hajtottak végre és igyekeztek megakadályozni, vag^ lassítani az üzemek leszerelését, az értékek elszállítását a fővárosból. Csepelen például Kalamár József elvtárs vezetésével egy magát 13-as bizottságnak nevező bizottság sikeresen tevékenykedett Csepel kiürítésének megakadályozására. Erről az akcióról az akkor megjelent illegális Szabad Nép tudósította az ország népét. Hogyan került sor az illegális Szabad Nép újbóli megjelentetésére? Szükségessé vált, hogy rendszeres sajtót jelentessen meg a kommunista párt. A technikai feltételek biztosítása sikerült, emlékszem, hogy a betűk megszerzése körül volt nehézség, de az is sikerült, papírt is tudtunk biztosítani. Így megszervezte a párt a lap kiadását, melynek terjesztésében, szétosztásában szinte valamennyien részt vettünk. Hol nyomtatták ezt a lapot? Ezt nem tudnám most megmondani. Kik voltak a lap szerkesztői akkor? Péter Gábor elvtárs dolgozott a lapnál, Horváth Márton elvtárs is sokat foglalkozott vele; szinte azt mondhatom, hogy a szerkesztői munkát ő végezte. De többen vettek részt a lap munkájában és a cikkek írásában. Nyilvánvaló, hogy ebben az időben csak illegalitásban dolgozhattak a párt tagjai. Hogyan szereztek ehhez megfelelő eszközöket, igazolványt, pénzt? Akikkel kapcsolatban voltam, valamennyien illegalitásban voltak, mert valamennyien vagy a katonaságtól, vagy az, internáló táborból, vagy börtönből szabadultak ki, vagy szöktek meg, és egy napig se voltak biztonságban. Például, ha egy hatóság egy ilyen embert szabadon bocsátott, a másik hatóság azonnal újra lakat alá rakta, vagy letartóztatta. Egyébként is állandó igazoltatások folytak a városban, a közigazgatási apparátus felbomlóban volt már, nyilas csoportok garázdálkodtak. A kommunisták igyekeztek állandóan érvényes vagy elfogadhatónak látszó igazolványokkal ellátni az elvtársakat, a szimpatizálókat. Ezeknek az igazolványoknak a megszerzése eleinte nehéz volt, később már könnyebbé vált, mert annyira fellazult és felbomlott a közigazgatási apparátus, hogy ilyen igazolványok űrlapjait, sőt bélyegzőket már nem volt különös nehézség megszerezni. Ez bizonyos mértékben az igazolványok „devalvációjára" vezetett, ugye? — Igen, ez arra vezetett, hogy előfordult, hogy egyik napról a másik napra kellett az igazolványokat cserélni és ami jó volt ma, az nem volt jó a következő nap. Voltak nagyon kényes, kellemetlen és veszélyes esetek. Egy alkalommal, mikor a Rákóczi útról befordultam a Huszár utcába ... Mikor volt ez? . .. 1944 novemberében, nyilas igazoltató csoport kezei közé kerültem, akik már több :embert félreállítottak, hogy bekísérik a rendőrségre. Megmutattam igazolványomat, beállítottak a már fogvatartottak közé. A zsebemben volt egy garnitúra másfajta igazolvány is. Rövid idő múlva odaléptem egy másik nyilashoz és mondtam: testvér, nézze már meg az igazolványomat, nekem sürgős dolgom van. Megnézte és azt mondta, elmehet. Szerencsém volt. Más hasonló esetről is tud? Tudok egy esetről, mikor Horváth Márton elvtársat egy ilyen nyilas igazoltató csoport bekísérte és egy mozi előcsarnokában tartották fogva a letartóztatott emberekkel együtt. Horváth elvtársnak akkor orvosigazolványa volt, és odalépett a nyilasok vezetőjéhez, nagyon erélyesen méltatlankodva, hogy beteghez kell mennie, orvos, és engedjék el. Megnézték még egyszer az igazolványt és elengedték. De aztán voltak olyan esetek, ahol bizony egy-egy ilyen razziában való bennragadás az életet jelentette, mert élve nem került vissza a letar-/ tóztatott. Például? V