Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.

148 Karsai Elek Tehát hajnalban érvényt akart szerezni annak az elhatározásának, hogy átmegy a Vörös Hadsereghez? Igen. Úgy van. Mit szolt ehhez Miklós Béla? Az éj folyamán láttam, hogy mérlegeli eme szándékomat. Nem adott határozott választ még. A Vörös Jánossal történt- beszélgetés után ezt jóváhagyta és hozzájárult ahhoz, hogy én útnak induljak. Ehhez hozzá kell fűzzem még azt, hogy a szándékolt útbaindításom előtt már Miklós Bélával együtt útbaindítottuk a szovjet haderőkhöz Molnár vezérkari alezredest egy rádióval, amelynek ellenállomását Huszton tartottuk vissza. Ennek az alezredesnek is az lett volna a feladata, hogy a fegyverszüneti feltételekről ott tájékozódást szerezzen és

A azt velünk közölje. De már ekkor is, rádió nélkül bár, elhatároztam, hogy mint a hadsereg vezérkari főnöke, első kézből akarom tisztázni ennek a hadseregnek a feladatát. És mikor indultak útnak? Nyolc óra lehetett, amikor mi útba indultunk. Ezt megelőzően Röder német ezredes, aki a hadseregparancsnokságnál' lévő német összekötő törzsnek volt a vezetője, egy küldöncöt küldött át hozzám, azzal, hogy fogadjam őt és biztosítsam neki a szabad közlekedést a parancsnoksághoz, mert egy igen sürgős utasítást és üzenetet akar velem közölni. Ezt természetesen lehetővé tettem neki; ekkor közölte, hogy ő egy rádiógrammot kapott az elöljáró német parancsnokságtól, amelyben fel kell szólítson minket arra, hogy Miklós Béla és én Szobráncra az elöljáró német hadseregcsoport-parancsnokságnál jelentkezzünk, és kérte, hogy oda ő is minket elkísérhessen. Közöltem vele, hogy rövidesen el fogjuk hagyni Husztot és természetesen ő majd velünk jön. Úgy, hogy mikor mi Husztról elindultunk a parancsnokság udvaráról, ott volt ez a német vezérkari ezredes is. Felkértem őt, hogy jobban ismervén az utat, vezetne minket. Ezt meg is cselekedte. Hogy ideges volt-e és ezért, vagy más okból kifolyólag, igen erős ütemet kezdett diktálni, mi viszont lelassítottunk. A sofőrömnek már az indulás előtt kiadtam az utasítást, hogy ne kövessék majd Röder ezredes kocsiját, hanem a falu közepén jobbra a Nagyág völgyén vezető útra kanyarodjanak. így a Röder Szobránc felé ment, mi pedig az arcvonal felé, és onnan át az oroszokhoz . . . ... és ezt nem vették észre a németek? Hogy mikor vették észre nem tudom, mert én Röderrel azóta sem találkoztam; — valamikor észre kellett vegye. És hogyan érkeztek meg a szovjet arcvonalhoz? Először át kellett jussunk a saját erődvonalunkon, a saját akriazárainkon, sőt egy kis hidat is kellett először építtessünk. Majd átértünk a senki földjére, mert ott aránylagos nyugalom volt ezen az arcvonalrészen és azért is választottam ezt. Szomorú volt persze áthaladni a senki földjén, ahol még az előző harcok elesett magyar katonái feküdtek. Feltűztük a zsebkendőinkből és törülközőinkből készített fehér zászlót, és így közelítettük meg az orosz előőrsöket. Először egy kozák járőrrel találkoztunk: egyszerre csak előbújt egy kis facsoportból, ez is meg volt lepve, s akkor kértük, hogy vezessen minket hátra, vezessen minket Alsóvereckére, ahol tudtuk, hogy egy hadosztályparancsnokságuk van. Azután egy orosz századdal találkoztunk, végre egy zászlóaljjal s végül bevezettek minket Alsóvereckére, ahol egy hadosztályparancsnok fogadott minket. Kérdeztük, hogy van-e tudomása a fegyverszünetről. Azt felelte, hogy nincs, de majd mindjárt érdeklődik. Felhívta hadtestparancsnokát, '/. az azt mondta, hogy azonnal jön. Talán egy vagy két óra múlva meg is érkezett: egy rendkívül szimpatikus és kifejezett orosz katonatípus volt ez az altábornagy és mondta, hogy fcár neki tudomása nincs erről, de már keresi a kapcsolatot a 4. Ukrán Front főparancsnokságával, ha pedig nem tudja azt megszerezni, akkor majd Moszkvával. Bizonyos idő múltán sikerült is neki kapcsolatot teremtenie: azt mondja, „hát igen, szó van fegyverszünetről, de nekem az az utasításom, hogy én önöket holnap Liszkóra, a 4. Ukrán Front főhadiszállására bekísértessem." Ez meg is történt. Ott azután milyen tárgyalásokat folytattak? Meddig voltak, kivel találkoztak ott? Ott Petrov hadseregtábornokkal, a 4. Ukrán Front katonai vezetőjével és Mehlisz vezérezredessel, a politikai vezetővel találkoztunk. Hogyan fogadták önöket? Rendkívül udvariasan és szívélyesen. És ott már értesültek a fegyverszünetről? Igen, továbbá közölték velünk, hogy az érdemleges tárgyalások alátámasztására Moszkvából meg fog érkezni másnap repülőgépen az ottani magyar fegyverszüneti bizottság két tagja, akik segítségünkre kell majd legyenek. 1