Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.
A budai vác udvarbírói hivatala 1458—1541. 91 A vidéki uradalmiakat vezető tisztviselőik is — miként fent láttuk — familiárisai voltak a provizornak. Ennek megfelelően 'a provizornak hozzájuk intézett utasításai szigorú parancsoló hangnemben íródtak, akár kun kapitánynak, 167 'alkar valamely vidéki udvaribírónlak vagy officiálisnak címezitek. 168 A király maga is figyelembe vette az udvarbíró és az általa kinevezett tisztviselők kapcsolatát, és ezért valamely vidéki birtok ügyében is többnyire csak az udvárbírónak, vagy az udvarbírónak és az általa megbízott officiálisnak címezte parancsait. 189 A parancslevél tényleges végrehajtásához azonban szükség volt az udvarbíró végrehajtási utasításária, ugyanúgy, mint a pénzügyi vonatkozású királyi rendeleteknél a kincstartói parancsra. 170 A királyi birtokigazgatással kapcsolatos hivatali eljárásmódot kitűnően jellemzi a következő eset. 1487. június 8-án Ráskai Balázs budavári udvarbíró szigorú hangú parancslevelet küldött Gáspár deák debreceni officiálisnak. Mandátumában elmondja, hogy az egri káptalan panaszára utasította őt a király, hogy adassa vissza a polgári királyi jobbágyok által elfoglalt földeket a káptalan palkonyai jobbágyainak. Elrendeli tehát, hogy az officiális hajtsa végre az utasítást. Gáspár deák, a hiteleshelyi relatiók formuláit felhasználva, július 12-én oklevelet állított ki, amelyben átírta a „dominus noster gratiosus"-nak címzett Ráskai parancsát, majd így folytatja: „volentes mandatis ipsius domini, domini nostri, domini Blasii provisoris curie Budensis satisfacere" kiküldte Kis Lukács nevű familiárisát, aki „in persona nostra, ymmo verius prefati domini nostri, domini provisoris curie Budensis" összehívta a Polgári-i jobbágyokat, és „iuxta mandátum prefati domini nostri, domini provisoris curie, ymmo verius regié maiestatis" elrendelte a lefoglalt földek visszaadását. 171 Az udvarbíró, mint ahogy ez nevéből is kitűnik, a királynak mint magánföldesúrnak a bírói hatóságát is gyakorolta. Említettük, hogy a pesti hajósok ügyében a provizor praesentiája hozott ítéletet, 172 és fel kell tételeznünk azt is, hogy a vidéki uradalmak úriszékétől is hozzá fellebeztek. Még olyan birtokügyekben is, amikor a királyi kúria illetékességi körébe tartozott az ügy elintézése, az ítíélcszéken bírótársi minőségben részt vett a provizor (vagy helyettese). Pl. már a XV. századtól kezdve pereskedtek egymással a visegrádi várhoz tartozó Maros mezőváros és a dömösi vár tartozéka, Szob falu erdő- és kaszálóhasználat ügyében. Végül úgy látszik, hogy az ügy a királyi személyes jelenlét bírósága elé került, amely elintézésével Henczelffy István királyi jogügyigazgatót bízta meg. Henczelffy kiszállt Visegrádra, és ott a következő bírótársak bevonásával hozta meg ítéletét: (Budai) Farkas budavári aludvarbíró, Was Ferenc visegrádi udvarbíró, János deák dömösi várnagy, valamint a visegrádi városi tanács. Tehát az ítélethozatalban részt vett a két érintett uradalom vezetője, és felettesük, a budai udvarbíró helyettese. Az általuk hozott ítéletet Henczelffy fasisiójára 1507. január 18-án foglalta a személyjiöki bíróság a király nevében kiadott ítéletlevélbe." 8 167 L. 58. j. 168 1484: OL., Ft., Esztergomi kpt. mag. lt. Lad. 35. fasc. 2. nr. 12. — 1487: 1. 171. j. 169 pi_ 1476 . D l. 17/99; 1498; Dl, 20709. 170 Kubinyi: A királyi kincstartók . .. 56—7. 171 1487: OL., Ft., Egri kpt. ít. Nr. 15. Div. 2. F. 3. Fr. 14. 172 L. 84. j. 173 OL., Ft., Esztergomi kpt. mag. lt. Lad. 33. fasc. 1. nr. 3.
