Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.

92 Kubinyi András 5. összefoglalás . Az udvarbirosagot eredetileg a Budára költöző Mátyás király talán csak azért hozta létre, hogy itteni udvartartásának: szükségleteit igazgassa, azonban fokozatosan a királyi uradalmak fő jószágkormányzójává nőtte ki magát. Már az 1470-es évek elején annak tekinthették, ahogy ezt Bosznia példája igazolja. Újlaki Miklós ugyanis, amikor 1472-ben Bosznia királya lett, új országa pénzügyeinek igazgatásával a jajdai várnak, székhelyének udvarbíráját bízta meg. Újlaki első jajcai provizora, Török Ambrus, előtte Mátyás király budavári udvarbírája volt, aki nyilván a budai mintára szervezte meg a boszniai királyi birtokok igazgatását.

174 Különös jelentőségre tett szert a budai provizoratus a Corvin János-, örökösödésének biztosításáért folytatott küzdelmekben,

173 és ezt a jelentőségét tartotta a Jagelló-korban is. Amíg ezt a tisztet köznemesek és nem-nemesek töltötték be, a mindenkori uralkodó megbízható eszköze volt a központosításért folytatott küzdelmekben. Akár a királyi tanácsban kellett a bárókkal szemben állást foglalni, akár rakoncátlankodó feudális urakat, vagy elégedetlen jobbágyokat fegyveres erővel engedelmességre szorítani, akár kisebb kifizetésieket a kincstár megkerülésével teljesíteni, az uralkodó mindig számíthatott az udvarbíróra. Hatásköre csak részben, pénzügyi vonatkozásban hasonlított a nyugati királyi házi kincstárakhoz, míg birtokigazgatási és karhatalmi funkciója (melyeit a budai várnaggyal együtt töltött be) a lengyei fejlődéssel volt rokon. Az udvarbíróság létrehozásával az uralkodó a királyi jövedelmek egy részét kivonta a kincstár felügyelete és kezelése alól, azért, hogy ezzel bizonyos feladatok (konyha, udvartartás, épületek) ellátását biztosítsa, mivel azonban erre az uradalmak bevételei nem voltak elegendők, a hiányt a kincstár pótolta. A provizoratus, a király magánikincstára, ezek szerint az*állami jellegű jövedelmekből is részesült. Ennek elleniére még a rendlek is elismerték királyi magánkincstári jellegét 1518—19-ben azáltal, hogy — bár számadásra kötelezték a tanács előtt — nem rendelteik ellenőrt az udvarbíró mellé. Kétségtelenül nagy jelentősége volt tehát a provizoratus önállóságának a királyi hatalom szempontjából, azonban csak addig, amíg a provizor megbízható személy volt. Amint egy bárói csoport a saját tagját ültette be az udvarbíróságba, a külön birtokigazgatási szervezet fenntartása ércelmetlenné vált. Ez történt az 1520-as években Bornemissza kinevezésével. Nem véletlen, hogy Császár Mihály, a királyi hatalom erősítésének ez a híve élesen támadta Bornemisszát. A várnagyság már hamarább bárói officiumrná vált akkor, amikor a Jagellókor elején Rásk'ai Balázs udvarbíró és várnagy fokamiarás, majd tárnokmester lett, az udvarbíróságról ugyan lemondott, de a várnagyságot megtartotta. Utódaiul is csak bárókat neveztek ki.

176 János király alatt az egyesített udvarbíróság és várnagyság már az ország bárói közé számított: legalábbis a király egyik privilegiálisában a következő bárók vannak feltüntetve: Gritti kormányzó és kincstartó, Bánffy János nádor, Werbőczy főkancellár, Nádasdy alkormányzó, Athinai Simon budai provizor ós várnagy, valamint Bekényi Benedek személynök.

177 Ezáltal a király szempontjából megszűnt az értelme 174 L. a Függelékben. 175 Csánki: I. Mátyás ... 31—2. 176 L. a Függelékben. 177 1531. január 9: Tört. Tár 1889. 310.