Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.

68 Kubinyi András az elzálogosított királyi jövedelemforrásokat kiváltsák, részben a királyi udvartartás és „família" kiadásait fedezzék;

6 végül a felsorölt birtokok jövedelmeivel a provizorniak a király konyháját kellett ellátnia. Az országos kincstartót mindjárt ki is kapcsolhatjuk további vizsgálódásainkból: nem minden megajánlott adó kezelésére választottlak országos kincstartókat, pl. már a 'következő évire sem. Azokban az években, amikor ilyen kincstartókat nem választottak, a megajánlott adót is a királyi kincstartó kezelte. (Megjegyezzük, hogy szemben Csánki álláspontjával, a rendek által megszavazott adó külön kezelését nem tartjuk az állam és a király háztartásainak a különválasztására irányuló kísérletnek.)

7 Még egy érdekessége Van a törvénynek: a királyi kincstartó mellé rendelnek rendi ellenőrt, a provizor mellé nem,

8 noha mindkét pénzügyi főtisztviselő a királyi tanács előtt számol el. A provizor ezek szerint egy fokkal kevésbé függ a rendektől, jövedelmeinek hovafordításába nem kívánnak beleszólni, csak az utólagos ellenőirzés jogát tartják fenn. Fel kell ezért merülni bennünk árunak a kérdésnek, hogy vajon ennek a törvénynek milyen szerepe volt: új rendszert aikartak-e bevezetni a bácsi országgyűléseken, Vagy pedig szokásjogot kodifikáltak? Ha pedig ez utóbbi eset áll fenn, akkor mióta és milyen szükségletből vontak ki egyes jövedelemforrásokat a szokásos kincstári szervek illetékességi köréből ? A törvény szavaiból ítélve Bácsott a rendek a királyi uradalmaik kezelését bocsátva a provizor hatáskörébe, tulajdonképpen az uralkodó magán- és állami jellegű háztartásánlak: különválasztását iktatták törvénybe. Európai analógiákat tekintve ez egyáltalán nem szokatlan. Az uralkodó mlagánkincstárával mindig kötetlenebbül rendelkezett, mint a rendi ellenőrzési törekvéseknek jobban kitett államkincstárral. A legvilágosabban látszik ez Angliában, ahol a bárók ellenőrzése alá került exchequer helyett először a wurdrobe, majd amikor a rendek ezt is befolyásuk alá kísérlik vonni, a chamber lesz az urallkodo személyes kincstára. Bár részben az exchequer utal át számára jövedelmeket, a király igyekszik minél több bevételi forrást, pl. birtokokat, magárukincstárához kapcsolni.

9 Franciaországban, ahol a rendek által megszavazott adókát

10 és a, rendles királyi jövedelmeket más-más szerv kézelte,

11 szintén voltaik a királynak ilyen személyesebb jellegű kincstárai, igaz, itt ezek jobban függtek az államkincstári szervektől: a bevételéket azok utáltaik át, és ott kellett elszámolniok. (Ilyen intézmények a Ch'ambre aux Deniers, az Argenterie, a Service des Coffrés, a Caisse de l'Epargne.) Az uralkodó azonban Franciaországban is kötetlenebbül használhatta fel ezeknek a pénztáraknak a jövedelmét.

12 A velünk szomszédos, de fúvataltörténeti szempontból any6 1518 (bácsi): 45. te. (Corpus Iuris id. kiad. 772.) 7 Csánki Dezső: Harminczhat-pecsétes oklevél 1511-ből, Turul V. k. 1887. 5. — Ez a Csánki által közölt oklevél előképe az 1518. évi bácsi határozatoknak, és bár Csánki nem említi, ezzel kapcsolatban választottak először országos kincstartókat a rendi adó kezelésére. Vö. 1511: Országos Levéltár, Mohács előtti gyűjtemény (továbbiakban Dl.) 22224. sz. 8 1518 (bácsi): 20. te. (Corpus Iuris id. kiad. 762.) 9 Chrimes, S. B.: An Introduction to the Administrative History of médiáéval England. Oxford 1952. 135. skk., 184. skk., stb. — Tudor VII. Henrik idején a chamber átveszi az exchequer of receipt szerepét. Uo. 264. 10 Lot, F.—Fawtier, R.: Histoire des institutions francaises au Moyen Age, II. k. Paris 1958. 275. skk. 11 Uo. II. k. 246. 12 Uo. II. k. 71—74, 198—200. — Vö. még a francia fejlődésre: Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 14. 5-