Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.

A budai vár udvarbírói hivatala 1458—1541. 69 nyiía rokon Lengyelországban megkülönböztetik egymástól a korona főkincstartóját az udvaritól, azonban az utóbbi később az előbbi beosztottja, helyettese lett. Itt a királyi uriadaknak egy része a krakkói niagyprokurátor kezelésébe tartozott, aki, legaiábis elvileg, a kincstárnak számolt el.

13 A későbbi fejlődés tendenciája azonban hasonlított az angolhoz. A XVI. század második negyedében Seweryn Boner krakkói nagyprokurátör egyben többszörös starosta, ezek mellett a zupnik-i tisztet is viselte, és így a sómonopólSiuim élén állatit. Számadáskönyvének tanúsága szerint Boner a kincstártól függetlenül tudta fedezni külöböző hivataliainak jövedelméből (és csekélyebb Fugger-kölcsönből) a krakkói építkezések kiadásait, és — legalábbis tekintélyes részét — az udvlarittartás költségeinek.

14 Három különböző ország példáján mutattuk be, hogy a feudális Európában nem volt szolkatlan az államkincstártól többé-kevésbé független kincsítár megléte. A továbbiakban tehát azt is vizsgálnunk kell, a budai provizoratuis szertepe mennyiben volt analóg ezekkel, mi volt a tényleges hatásköre, gazdasági és politikai jelentősége. 1. A budai provizoratus kialakulása és hatásköre A provizoratus latin elnevezése, a provisor curiae castri regii Budensis, a XV—XVI. századi magyar nagybirtok szervezetére utal. A nagy birtoktesteket ugyanis váruradalmakban szervezték meg, amelyeket a xföldeisiúr 'képviseletlében az uradalom központját képező vár várnagya igazgatott. A tekintélyes létszámú uradalmi személyzet között a gazdasági irányítás a várnagy alá tartozó, magyarul udvarbírónak nevezett provisor curiae hatáskörébe tartozott.

15 Ezek szerint feltételezhetnénk azt, hogy a budai vártartomány gazda13 Wojcicchowski, Zygmunt: L'état polonais au Moyen Age. Histoire des institutions. Paris 1949. 271—2, 275—6, 280. skk. 14 Laszczynska, Olga: Rachunki bűdowy zamku krakowskiego 1535. Krakow 1952. és uó: Rachunki generalne Seweryna Bonéra 1545. Krakow 1955. Panstwowe zbiory sztuki na Wawelu. Zródla do dziejów Wawelu I—

II.) Az előbbi számadáskönyv Boner helyettesének, Melchior Czyrzowski krakkói viceprokurátornak a Bonertől felvett és a krakkói vár építésére 1535-ben fordított összegekről vezetett elszámolása, míg a második Boner 1545-ben vezetett teljes bevételi és kiadási számadása. Itt is szerepelnek az akkori viceprokurátor számára a krakkói építkezésekre folyósított összegek, azonban csak globálisan. (96. skk.) Boner különben, úgy látszik, közvetlenül magának a királynak számolt el. (2, 21.) 15 Sinkovics István: A magyar nagybirtok élete a XV. sz. elején (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez 8.). Bp. 1933. 6. skk., 16. skk., 29. stb. — Kubinyi András: A fejérkői jobbágyok megmozdulásai 1520 körül, Agrártörténeti Szemle. V. k. 1963. 380. — A provizor szó önmagában utal arra, hogy az udvarbíró elsődleges feladata nem az — egyébként többnyire a várnagy által gyakorolt — úriszéki joghatóság gyakorlása, hanem gazdasági. Mégis, ahogy ezt Sinkovics i. m. 29. (167. j.) kimutatta, nevezték latinul iudex curiae-nek is, ami a magyar udvarbíró kifejezés szó szerinti fordítása. A két elnevezés (provizor és udvarbíró) azonosságát jól mutatja az 1525. évi hatvani országgyűlésről készült német nyelvű feljegyzés, amely az országbíró (iudex curiae regiae) tisztségét a magyarnak megfelelő „Landtrichter Ampt"-nak, míg a provizorátust éppen magyarul „Vdwarbyro ampt"nak nevezi. Engel, Johann Christian von: Geschichte des ungrischen Reiches und seiner Nebenländer. IL k. Halle 1798. 47. A budavári udvarbírók hiányos névsorát összeállították a Mátyás- és Jagelló-kori udvartartással foglalkozó munkák: Csánki: I. Mátyás.. . 30—32. (Bár tudja, hogy a budai várnagy és budai udvarbíró nem azonos, fogalmazása félreérthető.) Fógel József: II. Ulászló udvartartása 1490—1516. Bp. 1913. 57—9. — Uő: II. Lajos udvartartása 1516—1526.