Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.

A BUDAI VAR UDVARBÍRÓI HIVATALA (1458—1541) (Kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására) Az 1518. évi (bácsi) 14. toben a következőket olvashatjuk: „Munkács, Tata és Komárom várakat pedig az egész alsó visegrádi résszel, Óbudával és a Kos és Csepelnek nevezett szigetekkel, továbbá Zsáímibok, Solymár és Kesző mezővárosoklkai és ezeknek összes tartozékaikkal, valamint a kunokkal és jászokkal a királyi felség (konyhájának ellátására és fenntartására a budai provizor kezeihez kell szolgáltatni, aki (a konyha) iszámára szalonnával és borral Munkács vára jövedelmeiből, vizákkal és egyéb (halakkal) Komáromból és Tatából gondoskodni köteles, és ezen felül iá budai és: más, szerérrii tizedeket is köteles a királyi felség provizora a (király) asztala és udvara számára megszerezni. Ha pedig valiami hiány lenne, a tanácsos és ülnök urak meghaitároziásia szerint a királyi kincstartó fogja kiegészíteni." Ugyanezen törvény 21. tc.-jében pedig többek között ez áll: „. . . minden évben a királyi kincstartó és a budai provizor kötelesek legyenek az összes 'királyi jövédelmeikrői az ő (a király) tanácsos és ülnök urainak Vízkereszt ünnepén és az azt közvetlenül követő és erre elegendő napokon számot adni."

1 Ezt a két törvénycikket lényegében szóról szóra megismétli a következő, 1519. évi (bácsi): 11. és 16. te.

2 Különbség mindössze az, hogy Visegrádon az ottani kúriát említi, a kunok és jászok közé pedig beszúrja a „salinarii" szót, amit Nagy Gyula sótelepesmek fordít, azonban valószínűbb, hogy a darinarii, hajósok kifejezésnek elírása. Az idézett törvény cikkek egy igen jelentős közigazgatástörténíeti vonatkozást tartalmaznak: az uralkodói jövedéknek egy részét nem a királyi kincstartó, az ország pénzügyi főhatósága,

3 hanem tőle függetlenül egy másik királyi tisztviselő, a provizor kezeli. Ekkor, 1518-ban, tehát az ország jövedelmei a következő intézmények között oszlanak meg: a rendek álltai megajánlott adó nagyobbik része a végvárak fenntartására szolgál, és két választott, országos kincstartó veti ki és hajtja be;

4 az adó kisebbik fele, és az ún. „rendes"

5 királyi jövedelmek a királyi kincstartó gondjaira lettek bízva, hogy azokkal részben 1 Corpus Iuris Hungarici, Magyar Törvénytár. 1000—1526. évi törvénycikkek. Kolosváry—Óvári féle kiadás.) Bp. 1899. 760, 762. A fordításhoz felhasználtuk Nagy Gyula fordítását: uo. 761, 763. — Az idézett két te. közül a 14. a Kovachichok kiadásaiban 15. számot visel. Kovachicb M. G.: Vestigia comitiorum apud Hungaros, Buda 1790. 485, 490. — Kovachicb ]. N.: Sylloge decretorum comitialium, Pest 1818. I. k. 253, 258. 2 Corpus Iuris id. kiad. 778, 780. — Kovachicb: Sylloge I. k. 276, 279. 3 Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében. Tanulmányok Budapest múltjából XII. k. 1957. 25—26. 4 1518 (bácsi): 1. te. (Corpus Iuris id. kiad. 752.) 5 A provizor által kezelt jövedelmek felsorolását tartalmazó cikkelyek első fele. A „rendes" és „rendkívüli" királyi jövedelmekre 1. Csánki Dezső: I. Mátyás udvara. Bp. 1884. 9—21. — Tokay Lajos: Magyarország kormányzata a Jagelló-korban, Bp. 1932. 138. skk.