Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Csóka J. Lajos: Adalbert és Walfer pannonhalmi 1153., illetőleg 1157. évi oklevelének hitelessége / 57–65. o.

AdaJbert és Walfer 1153., ill. 1157. évi oklevelének hitelessége 63 A mondottak alapján úgy látjuk, hogy Walfer ispán a pannonhalmi scriptoriuimíban szövegeztette meg a Pannonhalma jogibatosaga alá helyezett küszéni apátság (alapító levelét. Feladatát a pannonhalmi író egyéni stílusban oldotta ugyan meg, de tekintetbe vette saját monostora és a királyi udvar kezdetleges oklevélíró gyakorlatát is. Fogalmazványát II. Géza jóváhagyta, parancsára jegyzője, Barnabás letisztázta és megpecsételte s az így elkészült, „királyilag megerősített magánoklevelet" a pannonhalmi levéltárban helyezték el. III. Arra vonatkozólag, hogy Adalbert és "Walfer oklevelének a pécsváradi és az eperjesi bencés apát, Ubald esztergomi őrkanonok és Pousa ispán nevével és pecsétjével hitelesített átírása is 1230 körül készült hamisítvány, Závodszky azt hozta fel érvül, hogy a XIII. században a pécsváradi apát már nem nevezi magát vasas hegyinek, hanem váradinak, „az átíráson pedig abbas de Ferreo Monte" megjelölés szerepel.

28 Ám ez az érv egyáltalán nem lehet döntő, hisz maga Z. idézte Karácsonyinak azt az 1224-ből való adatát, mely a „Nicolaus abbas monasterii de subradice montis ferrei Wafadiensis" megnevezést tártai-. mázza.

27 Az „abblas de Ferreo^Monte" aláírás archaikus jellegű ugyan a XIII. században, de nem lehetetlen, nem példanélküli. A mi átírásunkon való használatára tán a Walfer oklevelében olvasható „Ferreum-CaStrum" adta az analógiás indítást. Vizsgálódásainkat befejezve, megállapíthatónak tartjük, hogy a Závodszky által felhozott okok nem „elég súlyosak ahhoz, hogy a küszéni monostor 1157-i alapítólevelének, Adalbert 1153(?)-i eredeti végrendeletének és. átiratának s a mindkettőt 1230 körül átíró oklevélnek hitelességét" megingassak, még kevésbé, hogy azok hamis voltát bizonyítsák. Ha viszont ezek a nehézségek egyrészt megoldhatók, másrészt pedig vannak olyan mozzanatok, melyek az oklevelek korszerűségét igazolják, akkor azokat (Szentpétery, Krit. Jegyzék 83, 87. sz.) továbbra is hiteleseknek kell tartanunk. Igaza van Szentpéterynek, mikor a Magyar Oklevéltan bevezetésében hangoztatta, hogy „a hyperkritika éppolyan káros, mint a teljes kritikátlanság" — különösen ha az elvet olyan, oklevelekben annyira szegény korra alkalmazzuk, mint amilyen a XII. század közepe is volt. Csóka ]. Lajos 28 Závodszky i. m. 104. 1.; PRT I. k. 698. 1. 27

' Hazai Okmánytár VII. k. 10. 1.