Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Csóka J. Lajos: Adalbert és Walfer pannonhalmi 1153., illetőleg 1157. évi oklevelének hitelessége / 57–65. o.
60 Csóka J. Lajos II. Walfer ispán 1157-ből való oklevelének eredeti példányát ma már nem, ismerjük, de megvan annak az 1230 körül készített hiteles átirata és másolata az 1230-as évek végén írt „Liber Ruber"-ben Pannonhalmán. Tárgyalásunk során ebben az esetben isi elliőször Závodszky nehézségeire igyekszünk megfelelni. 15 Az archiabbas címmel kapcsolatos kérdéssel föntebb már foglalkoztunk,. Itt csalk azt jegyezzük még meg, hogy ha ezt a szót lehetett használni az 1225—30. években, amikor Oro's apát az azóta megszűnt küszéni apátiság birtokaira vonatkozó igényét érvényesíteni törekedett, s amikorra 2. a hamis oklevél készítését datálta, akkor sokkal inkább használhatták 1157-ben, amikor a pannonhalmi apátnak tényleg megvolt a küszéni fiókapátisága. III. Honórius pápa 1225 márciusában írta, hogy gyakran — sepe — kente II. Endre királyt, hogy az atyja, III. Béla által erődítmény céljára lefoglalt küszéni apátságért kárpótolja a pannonhalmi apátságot — amit annak idején már atyja is kilátásba helyezett, s ami még azóta sem történt meg. 16 De még az archiabbas szóttál is súlyosabb nehézséget látott az oklevél korszerűségévél szemben 2. a kormeghatározásként szereplő „Geysse rege regnci Pannoniorum . . . güberniante" kifejezésben. Hivatkozott Karácsonyi Jánosra, aki szerint „okleveleink csakis a XI. században nevezik hazánkat Pannóniának s így királyainkat Pannoniorum. vagy Pannóniáé rex-nek". 17 Karácsonyinaik ez az állítása azonban nem sokat jelent a mi vonatkozásunkban. Kétségtelen ugyanis, hogy az oklevél szövegezését, fogalmazását — mely különleges joghatóságot biztosított a küszéni apátsággal szemben Pannonhalmának — Pannonhalmán készítették. Ez látszik azokból az .alább (közölt kifejezésekből is,, melyek a pannonhalmi scriptorium egyéb okleveleiből kerülitek a küszéni alapító levélbe. Az oklevélnek az a kifejezése, hogy „H'anc igitur cartam Barnabás nótárius ex precepto regis scripsit", azt jelenti, hogy az oklevelet tényleg Barnabás kir. jegyző írta le, ő másolta a Pannonhalmáról kapott fogalmazvány alapján. Ha viszont az oklevelet Pannonhalmán szövegezték, akkor könnyű magyarázatát adni a „regna Pannoniorum" szokatlan kifejezésnek. A pannonhlalmii bencés író nem a királyi kancellária stílusában, hanem egyénileg fogalmazott, amikor Magyar- és Horvátországot, Dalmáciát és Rámát a „regna" szóban foglalta össze, s amikor a királyi oklevelekben már szokatlan Pannoniorum szót használta. Ennek a szónak az alkalmazása azonban nagyon is érthető a pannonhalmi scriptorium írójánál. Nyilvánvaló, hogy sokat olvasták az. ott készített Szt. István-féle Kisebb Legendát, mely „Sanctissimi confessoris, Stephani regis . . . Pannoniorum vitám" tartalmazta, s amely Hartvik művével együtt említette a „terminos Pannoniorum" , 1% Magyarországnak a Pannónia szóval való jelölése, úgy látszik szinte újraéledt Pannonhalmán a XII. század közepén. Az 1150-es években Pannonhalmán írt Szt. Imre-legendában 15 Závodszky i. m. 100—104. 1. 18 PRT I. k. 667. I. 17 Karácsonyi János: Szent István király oklevelei és a Szilveszter bulla. Bpest 1891. 61. 1. 18 Szentpétery Emericus: (red.): Scriptores rerum Hungaricarum .. . Vol. II. Bpest 1938. 393 :18, 398 : 10, 426 : 2.
