Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Csóka J. Lajos: Adalbert és Walfer pannonhalmi 1153., illetőleg 1157. évi oklevelének hitelessége / 57–65. o.

ADALBERT ES WALFER PANNONHALMI 1153., ILLETŐLEG 1157. ÉVI OKLEVELÉNEK HITELESSÉGE A Turul c. folyóirat 1913. évi folyamában „A Héder nemzetség és a-, küszéni monostor" címmel t'anullmány jelent meg (97—106. 11.), melyben a szerző, Závodszky Levente nemcsak Walfer ispán küszéni alapítólevelét (1157), hanem Adalbert királyi 'követ végrendeletét (1153?), sőt a kettőnek 1230 tájáról való átírását is hamisnak minősítette.

1 Annak magyarázatát, hogy Adalbert és Walfer oklevelével egy tanulmányban foglalkozott a szerző, abban találjuk, hogy a közel egykorú két oklevél jellege azonos, szerkezet és kifejezés tekintetében nem egyszer feltűnően hason ló, ugyanazon pannonhalmi apátság számára szól és egy átírásban szerepel. Bár Z. már ezek alapján is gondolhatott arra, hogy a két oklevél sorsa (származása és hitelessége) szorosan összefügg egymással, mégis elkülönítve hozta fel nehézségek, melyek miatt a két oklevelet hamisnak bélyegezte. Závodszky tanulmánya után 10 évvel később jelent meg Szentpétery Imre műve „Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke", melyben a szerző minden indokolás nélkül részben elvetette, részben elfogadta Z. ítéletét. Kijelentése szerint Adalbert végrendelete „a király általi megerősített magánoklevélnek" és hitelesnek tekinthető. Walfer oklevelét azonban Z. tanulmányára való hivatkozással ő is hamisnak minősítette.

2

, Szentipéterynek ez az eljárása csak úgy érthető, ha tekintetbe vesszük,, hogy az interpolállt pannonhalmi alapítólevelet ő az 1209—12. évekből származtatta. Azt ugyanis világosan látta, hogy a küszéni alapító levelet a pannonhalmi interpolálás után, annak nyomán készítették.

3 Ha pedig ez utóbbi a XIII. század elejéről való, akkor az ezt felhasználó Walfer-féle oklevél sem származhatott a XII. század' közepéről. Sz. ezen logikus következtetésének eredményét azonban ml nem tartjuk helytállónak, mert meggyőződésünk szerint a pannonhalmi alapítólevelet nem a XIII., hanem a XII. század elején, 1101/2-ben interpolálták;

4 így viszont. a XII. század közepén, 1157-ben felhasználhatták a Pannonhalma javára szóló küszéni alapítólevél megfogalmazásához. Szentpétery egyéni nehézségét így megoldva, a következőkben Závodszkyindokait fogjuk ismertetni és értékelni, melyekről azt vélte, hogy elég súlyosak 1 Az említett oklevelek szövegét 1.: Erdélyi László (szerk.): A pannonhalmi Szt. Benedek-rendtörténete. (A továbbiakban: PRT) I. k. Bpest 1902. 602—04, 698. 1. 2 Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. 1/1. k. Bpest, 1923. 83., 87. sz. 3 Uo. 2. sz.; Uő: Magyar Oklevéltan. Bpest 1930. 36—37. 1. 4 Csóka J. Lajos: A pannonhalmi alapítólevél interpolálása. Levéltári Közlemények XXXII. évf. (1961) 83—99. 1.