Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.

A Hunyadi család levéltárának története 49 bevonása nélkül folyt, amin nem lehet csodálkozni, hisz a magyar miniszterelnök 1910 júliusa óta nem adott választ a Külügyminisztérium fent említett megkeresésére. 1913. december 6-án Oscar Mitis báró levéltárnok Münchenben járt, s magával vitte és a müncheni követségen deponálta azt a Berchtesgadenre vonatkozó 22 oklevelet, melynek átadására készen állt abban az esetben, ha cserébe megkap bizonyos, a Habsburg-családra vonatkozó iratokat, a Brandenburger Literalien magyarországi, erdélyi és szlavóniai vonatkozású iratait és esetleg még valami, az osztrák—magyar monarchia területére vonatkozó iratanyagot. Otto Rieder bajor levéltári tanácsos erre — felettesei hozzájárulását fenntartva — hajlandónak is mutatkozott, de kérte az ügyben a diplomáciai úton történő megkeresést. Ezt a közös Külügyminisztérium 1914. január 21-én meg is küldte.

176 A cserét Hans Schütter, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv igazgatója azért is igen kedvezőnek minősítette, mert szerinte a berchtesgadeni okleveleket egy 1816. április 14-i müncheni szerződés XII. cikkelye értelmében amúgy is ellenérték nélkül át kellett volna adni, s a várt előnyt még fokozta az a remény, hogy levéltára olyan magyar vonatkozású anyagot szerez meg, amelyet a vele szemben magyar részről felmerülő, levéltári anyag kiadására irányuló igényeknél fel tud majd használni.

177 Bizonyára Mitis müncheni útja és annak várható eredményei mozgatták meg a magyar illetékeseket. Az 1910 júniusi bajor jegyzék másolata a magyar Belügyminisztériumon keresztül 1911. január 21-én érkezett meg az Országos Levéltárba, s Tagányi Károly országos levéltárnok előadói fogalmazványában készült el az Országos Levéltár Nagy Gyula országos főlevéltárnok által május 7-én aláirt véleményes jelentése. A jelentés javasolja, hogy a cserébe be kell kapcsolódni, de mindjárt megemlíti, hogy az a különös helyzet állt elő, hogy Magyarország ebben az általános jellegű iratcserében csak passive tud részt venni, mert az Országos Levéltárban bajor vonatkozású iratanyag nincs, s ha a bajoroknak az osztrákok adnak csereanyagot, úgy az osztrákokat kellene kárpótolni, viszont osztrák vonatkozású csereanyag sem áll rendelkezésre, s így csak a pénzbeli ellenszolgáltatás lehetősége marad fenn. Felveti a javaslat, hogy ez esetben nem volna-e célszerűbb közvetlenül a bajorokhoz fordulni pénzbeli ajánlattal. Megemlíti továbbá, hogy az 1895-ben alkalmazott kombinatív módszer (amikor a Magyar Nemzeti Múzeum kapcsolódott be harmadik cserepartnerként) most is célravezető volna, mert a Nemzeti Múzeumnak még maradtak bajor vonatkozású kéziratai. Javasolja, hogy Thallóczy Lajos közös pénzügyminisztériumi osztályfőnök és levéltárigazgató kapjon megbízást a csere lebonyolítására, miután az 1895. évi cserét is neki sikerült megoldania.

178 Az Országos Levéltár véleményes jelentése bizonyára a Belügyminisztériumon, a Miniszterelnökségen és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumon keresztül jutott el a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol elkészítették azoknak a bajor vonatkozású kéziratoknak és nyomtatványoknak a jegyzékét, amelyeket csereként felajánlhatóknak véltek,

179 s szinte feledtetni kívánva a két évtizeddel előbbi akadékoskodást, nem kértek érte kárpótlást, mert a Hunyadi levéltár megszerzése „a nemzeti tudományosság szempontjából oly nagy nyereség volna, hogy emellett eltörpül a magyar nemzeti múzeumi csereanyag értékének és az ezért nyújtandó kárpótlásnak a kérdése". A könyvtárnak ezzel az önzetlen ajánlatával kapcsolatos levéltári állásfoglalás 1913. március 8-án született meg Tagányi Károly országos levéltárnok fogalmazásában és Csánki Dezső, az Országos Levéltár vezetésével megbízott országos levéltárnok kiadványozása mellett. E szerint „a kárpótlás elvének fönntartása, az állam részéről, még a saját intézetével mint önálló jogi személlyel szemben is, nemcsak erkölcsi, de jogi kötelesség" is. A kárpótlás megoldásaként azt, a múzeum igazgatója által felvetett módozatot látja a legalkalmasabbnak, hogy „ha adandó alkalommal, valamely értékesebb magyar vonatkozású levéltári anyag kerülne eladásra, ez az anyag a magy. nemz. múzeumi könyvtár részére a belügyi tárca terhére vásároltassák meg", de kikötendőnek véli, hogy ez csak a csere megtörténte után váljék esedékessé, hozzávetőleg megfelelő értékben, s csak a külföldön eladásra kerülő olyan anyagra nézve, amelynek az Országos Levéltár részére leendő megvásárlása nem látszik szükségesnek.

180 Az Országos Levéltárhoz 1913. június 20-án érkezett belügy176 HHStA, MdÄ, AR, Fach 14, K 13, 1/89, 2692/2/1914. 177 Schütter 1914. január 21-Í jelentésében írja: „als willkommen bezeichnet werden muss

. . . auch aus dem Grunde, weil die aus Bayern zu erwartenden Hungarica für die Position des k. u. k, Haus-, Hof- und Staatsarchives gegenüber ungarischen Archivalienansprüchen gewisse Bedeutung erlangen könnten". Uo. 178 OL irattára 240/1924, 115/1911. — Az üggyel kapcsolatban felmerülő költségeket •a javaslat szerint a Belügyminisztériumnak vagy a Miniszterelnökségnek kellene viselnie. 179 OSZK irattára 755/1912. 180 OL irattára 240/1924, 429/1913. -4 Levéltári Közlemények