Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.

50 Borsa Iván minisztériumi előadóívre vezetett országos levéltári szakvéleményből megállapíthatólag „a M^ Nemz. Múzeum könyvtára kárpótlásának mikéntje és a 2000 koronanyi kárpótlási összeg ismegállapítást nyert. Nincs egyéb hátra, mint a tárgyalásoknak a bajor kormánnyal való megindítása".

181 A magyar részről közel háromévi nehézkességgel előkészített csere ügyében konkrét lépés azonban csak 1914 februárjában történt, amikor — minden bizonnyal Mitis sikerrel kecsegtető müncheni tárgyalásainak hatása alatt, s valószínűleg ismét Thallóczy Lajos kezdeményezésére — Tisza István miniszterelnök megbízta Thallóczy Lajost, hogy folytasson tárgyalásokat a müncheni állami levéltárral. Thallóczy 1914. február 3-án tárgyalt Münchenben Baumann levéltárigazgatóvaí, aki a Nemzeti Múzeum által összeállított kézirattári anyagot egyrészt nem tartotta megfelelő ellenértéknek, másrészt azért sem tudta különösebben értékelni, mert Bajorországban megtörtént a könyvtári és levéltári anyag szétválasztása és ennek a könyvtári jellegű anyagnak a levéltár amúgy sem látta volna hasznát. Azt tanácsolta, hogy a magyar csereóhajt illesszék be a Haus-, Hof- und Staatsarchiv-val folyó tárgyalások anyagába. Thallóczy Bécsben felkereste Schütter levéltárigazgatót is, aki. „hajlandónak mutatkozott hogy a magyar anyagot is befoglalja ebbe a tárgyalásba" — jóllehet két hónappal előbb Mitis ezt már elvileg le is tárgyalta — és nem „zárkózott el az elől sem., hogy ha ez a csere megtörténik, ennek a magyar állami levéltár részére való átengedését bizonyos formákban lehetőnek tartja". Thallóczy egyúttal azt javasolta a miniszterelnöknek, hogy hívja fel az ügyre a közös külügyminiszter figyelmét, „hogy ha a csere sikerülne,, lenne szíves azt a mi állami levéltárunkat érdeklő anyagot átengedni", továbbá említést: tett az elmúlt évtizedek folyamán a Haus-, Hof- und Staatsarchiv-tól igényelt magyar anyagról (1848/49-i magyar minisztérium iratanyaga, az 1850—1860. évi „helytartótanácsi" levéltár), megjegyezvén, hogy „ezeket a levéltár azon szempontból nem engedhette át, mert Felséges Urunk életében e levéltári anyagnak megbolygatását és esetleg indiszkrét felhasználását nem tartotta célirányosnak". Erre való tekintettel is nagyon ajánlatosnak tartaná, ha a Hunyadi—Brandenburgi levéltár anyagát ily módon meg lehetne szerezni.

182 Tisza miniszterelnök Thallóczy javaslatának megfelelően 1914. március 15-én kelt magyar nyelvű magánlevélben hívta fel Berchtold külügyminiszter figyelmét az ügyre, kérve őt, hogy ha a csere sikerülne, „légy szíves. , . odahatni, hogy a magyar országos levéltárt érdeklő anyag nekünk átengedtessék'' .

183 Tisza levelét a Külügyminisztérium kiadta véleményezésre a Haus-, Hof- und Staatsarchiv-nak, amelynek- nevében Schütter igazgató március 26-án véleményes jelentést is tett,, amelyben nem tartotta kizártnak a Hunyadiana megszerzésének lehetőségét, de erősen hangsúlyozta, hogy ezzel a levéltári anyaggal konkrét céljai vannak és azt csak megfelelő kompenzáció ellenében lesz hajlandó átadni a magyar kormánynak.

184 Javaslata alapján Berchtold külügyminiszter március 29-én kelt magyar nyelvű levelében dodonainak mondható választ: adott a magyar miniszterelnöknek, amely szerint „a tárgyalások a hozzám imént tett jelentés szerint úgy látszik még nagyon is messze vannak a befejezéstől", majd így fejezte be:: „Természetesen azonnal intézkedtem, hogy nagybecsű javaslatod szem előtt tartassék s nem fogom elmulasztani, hogy Téged annak idején megfelelőleg értesítselek avégből, hogy a m. kir. 181 Uo. 1396/1913. 182 Thallóczy 1914. február 14-én Bécsben kelt jelentésének másolata: OL, Levéltárügyi. Megbízott (a továbbiakban: LÜM) 33. sz. II. sz. melléklet. — Erre az ügyiratra Pap Gáborné volt szíves felhívni figyelmemet, amiért ez úton is hálás köszönetemet fejezem ki. 183 Eredeti: HHStA, MdÄ, AR, Fach 14, K 13, 1/89, 21801/2/1914 (OL Filmtár W 496. doboz); a fogalmazvány másolata: OL LÜM, 33. sz. III. sz. melléklet. 184 Schütter jelentésében hangsúlyozza, „dass mir eine Abgabe der Hunyadiana an die ungarische Regierung ohne erschöpfende Kompensation Völlig untunlich erschiene"; levéltára 1895-ben nagy áldozatot hozott, s „eine neuerliche Kooperation mit der ungarischen Regierung könnte sohin nur dann mit Erfolg verantwortet werden, wenn seitens der ungarischen Regierung eine Kompensation hinsichtlich solcher Archivalien geboten würde, die dem k. u. k. Haus-, Hof- und Staatsarchive als der Verwahrungsstelle gemeinsamer Archivalien zugute kommen". Régóta tudott, hogy a magyar kormány milyen jelentőséget tulajdonít a Hunyadi-anyag megszerzésének, de ugyanakkor nincs megfelelő csereértéke. „Diese starke Position, welche die gemeinsame Regierung derart gegenüber den ungarischen Ansprüchen auf Archivalien aus gemeinsamen Archiven (k. u. k. Haus-, Hof- und Staatsarchiv und Fiofkammerarchiv) besitzt, würde durch eine sachlich irgendwie entgegenkommende Antwort an den ungarischen Ministerpraesidenten schwer gefährdet erscheinen." {HHStA, MdÄ, AR» Fach 14, K 13, 1/89, 21801/2/1914.)