Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Szedő Antal: A ma levéltárelmélete / 3–20. o.
A MA LEVÉLTÁRELMÉLETE Az utóbbi években három nagy jelentőségű levéltártani kézikönyv jelent meg: 1956-ban T. R. Schellenberg amerikai levéltáros Modern Archives című műve, 1958 J ban a többek közreműködésével készült A levéltárügy elmélete és gyakorlata a Szovjetunióban című szovjet főiskolai tankönyv, és végül 1962ben a demokratikus berlini Humboldt Egyetem Levéltártudományi Intézetének gondozásában Gerhardt Enders Archivverwaltungslehre című kézikönyve.* S ha természetesen még ma sem avultak el a nlagy klasszikusok: Muller—Feith— Fruin Handleiding-je (1898), Casanova Archivistica-ja (1928), Jenkinson A Manual of Archive Administration-ja (1922, 1937) és Brenneke—Leesch Archivkunde-ja (1953), (mely utóbbi azonban 20 évvel a kiadása előtti nézeteket tükrözi) — s ha továbbra is rendkívül értékesek Casanovánál és Brennekenél a levéltártörténeti adatok, — az előbb említett, az utóbbi hat évben megjelent három levéltártani kézikönyv felépítésében és a problémák súlypontozásában mégis már erósen elüt a klasszikusoktól és a velük való' összehasonlítás így képet ad a fejlődésről, amin a levékárelmélet az utóbbi évtizedekben átment. - A 'levéltárelmélet természetesem minden egyes országban függ az irattárakban meghonosodott iratkezelési rendszerektől, s végső fokon az illető országok társadalmi-gazdasági-politikai rendszerétől; ezek szerint tehát kell, hogy eltérés legyen az egyes kézikönyveikben elmondottak között. Azonban — ha természetesen kapitalista országokban nieim is lehet a magánkézben lévő iratokat vagy a tőkés vállalatok irattárait olyan hatékony módon megvédeni, mint szocialista országban — nem egy lényeges kérdésben mégis meglepő egyezéseket találunk: jeleként az iratanyaggal szemben — ha különböző szempontokból is — egyaránt megnövekedett társadalmi igények jelentkezésének. Nézzük meg, hogy a három mostanában megjelent kézikönyv hogyan foglal állást egyes alapfogalmak meghatározásában. A szovjet kézikönyv az egységes állami levéltári fond fogalmából indul ki. Ez a szovjet állam tulajdonát képező, tudományos, politikai és gyakorlati jelentőségű dokumentumok összességéből áll, függetlenül a keletkezés idejétől, a létrehozás technikájától és módjától. Idetartoznak az iratanyagon kívül negatív és pozitív foto- és filmanyagok, hangfelvételek és más dokumentum kategóriák. A levéltárak azok * Schellenberg, T. R.: Modern Archives. Principles and Techniques. Melbourne 1956.; 2. kiadása: Chicago 1957.; német kiadása: Akten- und Archivwesen in der Gegenwart. Theorie und Praxis. München 1961. — A szovjet kézikönyv magyar fordítása: Belov, G. A.— Loginova, A. I,—Mitjajev, K. G.—Prokopenko, N. R.: A levéltárügy elmélete és gyakorlata a Szovjetunióban. Budapest 1960. — Enders Gerhart: Archivverwaltungslehre. Berlin 1962.
