Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására : II. rész / 233–252. o.

A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 243 módot adott a felülvizsgálati kérelmek benyújtására s ezzel .tulajdonképpen irreálissá tette a reformintézkedés szándékolt célkitűzését. A jelzett paragrafus 1. pontja a következőket tartalmazta: „A közigazgatási hatóságnak véghatározata ellen olyan ügyben; amelyben fellebbezésinek nincs helye, felülvizsgálati kérelemmel lehet élni a miniszterhez azon az alapon, hogy az eljárt hatóság túllépte hatáskörét, vagy hogy határozata (intézkedése), vagy az annak aliapjául szolgált eljárás jogszabályt sértett."

23 — Ez az intézkedés gyakorlatilag azt eredményezte, hogy a magánfelek a jelentéktelenebb ügyekben is a legfelsőbbfórumokhoz fordultak jogorvoslatokért s így a minisztériumok nagy létszámú tisztviselői kart voltak kénytelenek foglalkoztatni, viszont a centralizálás érdekében kifejtendő erőfeszítéseiket nem tudták kellőén érvényesíteni. — A fentebb' említett rendelet értelmében megbízott kormánybiztos, a racionalizálási lehetőségek tanulmányozása közben felterjesztett jelentésében is azt emelte ki, hogy az új törvény alkalmazása óta ezrével halmozódnak a minisztériumokban alényegtelen ügyekkel kapcsolatos fellebbezések, felülvizsgálati kérelmek. " A teendők tehát nem igen szenvedhettek késedelmet, az eljárásjogi téren, mutatkozó jelenségek pedig egyenesen sürgették a reformszerű megoldási javaslatok kidolgozását. A belügyminiszter megbízása folytán történtek is lépések egy új városi törvénytervezet előkészítésére, mely egységes várostípust kívánt kialakítani és egyéb vonatkozásokban is figyelmet érdemlő változtatásokat igyekezett megvalósítani, de a fenti okokon kívül a még mindig mélypontján levő gazdasági válság és az emiatt feszült belpolitikai helyzet miatt a kormányzat mégsem találta alkalmasnak' az időpontot a kérdés érdemi megtárgyalására: az érvényben levő jogszabályok egyre erősebben érződő fogyatékosságainak és ellentmondásainak áthidalását így az egyes törvényhatóságoknak továbbra is: saját öntevékenységükkel kellett megoldaniuk. A feladat megoldása nem bizonyult könnyűnek, mert e problémáikat és az 1929-es törvény okozta belső szervezeti és ügyrendi változásokat éppen akkor kellett felszámolni, illetve az igazgatás gépezetébe átültetni, amikor a válság miatt fokozott takarékossági, sőt létszámcsökkentési intézkedések bevezetésére kényszerültek a városok. Az önkormányzati kiadások apasztásáról szóló 81 300/1931. számú B. M. rendelet (az 1930. évi XL

VII. törvénycikk végrehajtási utasítása) értelmében törvényhatóságon kint 10 tagú- takarékossági bizottságok tanulmányozták a lehetőségeket, hogy a közigazgatási feladatok figyelembevételével, de főleg a »személyi kiadások megfelelő csökkentésével milyen rendszabályok alkalmazását kellene elhatározni. Győr esetében különösen bonyolult volt a kérdés megoldása, mivel ebben az erősen fejlődő ipari centrumban a városépítési, közegészségügyi, - valamint közélelmezési vonalon a fokozódó igények inkább a pénzügyi keretek emelését követelték, nem is szólva a népjólét és szegényügy költségvetési csoportjáról, melynek szükségleti összegét a gazdasági válság által csak fokozott nyomor súlyos méretei miatt ínségadó kivetésével kellett kiegészíteni, de a rendelkezésre álló hitelek így is, csak részben fedezték a szociális segélyezési program legfontosabb előirányzatait. — A személyi síkon elérendő megtakarítások érdekében a helyi bizottság azon az állásponton volt, hogy elsősorban igazgatási szakok szerint rögzíteni kellene a normállétszámokat, majd ezek alapján — négy évre elosztva — lehetne végrehajtani a további szervezeti módosítások, ügy23 Magyar Törvénytár. Bpest. 1930. 373. (Hiv. Ért. 1930. 16. sz.) 7* (