Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására : II. rész / 233–252. o.

244 Lengyel Alfréd intézési egyszerűsítések állapján megváló síthlaító létszámapasztásokat, illetve szükség esetén,, a már különben is tervbe vett illeüménycsökkentéseket. A takarékossági bizottság javaslatai — Győrött — a kényszerhelyzet foly­tán fokozatosan jogérvényes közgyűlési határozatokká váltak és a foganatosí­tott elbocsátások a közigazgatási apparátus működésében bizonyos változtatá­sokat tettek szükségessé. A polgármesteri személyzet munkakörében a hasonló természetű ügyeket össze kellett vonini/ hasonlóképpen a községi és kihágási bíróságot, a közigazgatási ügyosztály különálló segédhivatalát pedig meg kel­lett szüntetni. De az ügyintézésiben is messzemenő összevonásokkal és a szóbeli­ség kiterjesztésével segített magán a városvezetés, sőt ide sorolandó az az intéz­kedés is, amely a mérnöki hivatal és az üzemeik vezetőit közvetlen polgármes­teri előadókká tette, mert ezáltal a véleményes javaslatok időthúzó gyakorlata ezekben a viszonylatokban megszűnt, a szervek pedig több munkaidőt fordít­hattak szakfeladataik gyakorlati ellátására. 1933 januárjában a Magyar Városok Kongresszusának és a reformokat sürgető egyes politikai frakciók nyomására a belügyminiszter mégis beterjesz­tett egy új javaslatot a közigazgatási reformtörvény módosítására, mely alapjá­ban véve hasznos újításokat akart bevezetni. .Szervezeti vonalon megváltoz­tatta a közgyűlés és a kisgyűlés hatáskörét, sőt az utóbbival kapcsolatosan taxatív felsorolásban rögzítette a hozzátartozó ügycsoportokat, a gyakorlati közigazgatási vizsga kötelezővé tételével viszont azt kívánta biztosítani, hogy a jógi képesítésihez kötött tisztviselői állások betöltői magasabb képzettségi szín­vonallal rendelkezzenek. Eljárásjogi tekintetben a javaslat, illetve a jóvábagyá­.sából született 1933. évi XVI. törvénycikk arra törekedett, hogy a jogorvoslati rendszer a múlttal szemben egyszerűbbé váljék. Ennek elérhetése érdeklében megszüntette a felülvizsgálati kérelmezések gyakorlatát és kizárta a másodfokú határozatok elleni fellebbvitelek lehetőségét. A rendelkezéseknek ez a része természetesen a minisztériumok tehermen­tesítését is célozta, de mivel alkalmazásuk jogegységi szempontból, egyes vonat­kozásokban jogbizonytalanságot idézhetett volna elő, a kormányzat a törvény általános érvényű életbeléptetését hivatalosan az alsóbb fokú közigazgatási bíró­ság felállításától tette függővé, bár nem kétséges, hogy ebben a halogatásban bizonyos politikai meggondolások is közrejátszottak. A kormányzat ugyanis külső nyomásra alkotta meg az említett törvényt, viszont nehezen tudott azzal a helyzettel megbarátkozni, hogy a dolgozó tömegek elégedetlensége folytán kialakult feszült légkörben csökkenjék közvetlen beavatkozási lehetősége. .Ilyen körülmények között — a közigazgatási vizsgára vonatkozó szakaszok kivételével — nem is került sor az 1933. évi XVI. törvénycikk végrehajtására és ez a tény újból csak növelte a törvényhatóságok önkormányzatát korlátozni nem szűnő centralizációs törekvések erejét. — Pedig a legilletékesebb szakembe­rek és szakintézmények egységes véleménye már abban az időszakban azonos volt a későbbi közigazgatási továbbképző tanfolyamok elvi álláspontjával, melynek idevágó részét Egyed István fejtette ki a „Vidéki városi törvényható­ságok jogállása" című előadásában, illetve munkájában a legmarkánsabb mó­don. Fejtegetései során — többek között — az alábbiakat hangsúlyozta ki: Természetesen a városi önkoirmányzatnalk a kormány ellenőrzése alá kell tar­toznia, de vigyázni kell, hogy az ellenőrzés túlhajtása és a kormány minden­hatósága ne ölje ki a városi lakosságból az önkormányzati erőt és ne fossza meg a várost a fejlődés természetes előfeltételei tők Ezért indokolt a háborús és úgy-

Next

/
Thumbnails
Contents