Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.
24 Borsa Iván aki egyrészt hűbérura volt Alexander őrgrófnak, másrészt Magyarország királya volt. Az őrgróf egyetértett a, javaslattal és úgy döntött, hogy az okleveleket át kell adni a császárnak. 16 Döntésében szerepet játszhatott az a körülmény, hogy már foglalkozott a magánéletbe való visszavonulás gondolatával és igyekezett ehhez biztosítani a császár jóindulatát, 17 de valószínűbb, hogy az alsó-ausztriai rendekkel szemben fennálló anyagi követelésének elismerését és támogatását- várta cserébe. 18 Strebet azonban, aki a levéltári anyagban elsősorban a fenntartó érdékeit biztosító gyűjteményt látott, felhívta a figyelmet arra, hogy az oklevelek között vannak olyanok is, amelyek a Brandenburgi házat és Brandenburgi György egykori magyarországi birtokait közvetlenül érintik, s amelyek kiadása ezért nem tanácsos. 19 így nem került sor mind az 1676 tételbe foglalt oklevél kiadására, ( hanem Stieber átnézte az általa készített repertóriumot és megjelölte azokat a tételeket, amelyeket visszatartandónak minősített. 20 Megállapíthatólag Stieber azokat az okleveleket jelölte meg, amelyek Brandenburgi György, Frangepán Beatrix, Corvin János, a Hunyadiak vagy Szilágyi Erzsébet jogaira és birtokaira vonatkoztak, avagy Gyula, Hunyad, Medvéd, 'Rokonok birtokokra (uradalmakra) tartalmaztak lényeges adatokat. 21 Az átadási jegyzéket Stieber 1784-ben oly módon készítette elő, hogy repertóriumából kihagyatta az általa piros és fekete ceruzajelekkel megjelölt tételeket, s a többiek adatait (sorszám, a baloldali hasábban levő rövid tárgy, dátum és pecsétleírás) lemásoltatta. Ily módon összesen 793 tételt jelölt ki átadásra. 22 Stieber 5 évi munkájának befejeztével elérkezett az idő, hogy a magyar okleveleket felajánlják II. József császárnak. 1785. január 27-én Alexander őrgróf levelet intézett a császárhoz, amelyben arról értesítette, hogy plassenburgi (helyesen: ansbachi) titkos levéltárában nagyszámú, Magyarországot érintő oklevelet találtak, amit úgy tekint, mint a császár tulajdonát, ezért elhatározta, hogy azt átadja és reméli, hogy elhatározása ás eljárása el fogja nyerni legfelsőbb tetszését. Minden különösebb átmenet vagy kertelés nélkül a levél második felében megjegyzi: reméli, hogy a császár hasonlóképpen fog viseltetni az ő követelése iránt, amely saját tulajdonára vonatkozóan az alsóausztriai rendekkel szemben fennáll. 23 Az okdevélátadás ügyéhen Spiesis és Michael Ignaz Schmidt, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv vezetője között levélváltás zajlott le, 24 amely az oklevelekkel kapcsolatos részletesebb felvilágosítás adására, illetőleg megszerzésére irányult, majd 1785. április 2-án II. József 16 StA B, Coll. Spiess. Rep. C 18 1 , S 97, Nr. 86. 17 Christian Friedrich Carl Alexander őrgrófnak a magánéletbe történt visszavonulására vonatkozóan lásd Günther Schuhmann: Markgraf Alexander von Ansbach-Bayreuth. (Kiállítási katalógus.) Ansbach 1956. 32. 1. Az őrgróf a Poroszországgal 1791. január 16-án kötött titkos szerződés alapján 1791. december 2-án lemondott, s angliai magánéletbe vonult vissza. 18 Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban: HHStA), Kurrentakten des HHStA 17/1785. (OL Filmtár W 496. doboz.) 19 StA N, Brand. Lit. 1025/1. jelű kötet 30. sz. irat. 20 A Brand. Lit. 1025/1. jelű kötetben levő repertóriumban visszatartandó oklevelek sorszáma mellett egy fekete és egy piros ceruzával írt v alakú jel (pipa) látható. 21 Ezen a szűrőn átcsúszott néhány olyan oklevél is, amelyek egyébként a visszatartásnál érvényesült szempontok alá estek (pl. Nr. 320, 376). 22 StA N, Rep. 104m (Veraltete Repertorien Nr. 329). (OL Filmtár 10672. doboz.) 23 Egykorú másolata: HHStA, Kurrentakten des HHStA 17/1785. (OL Filmtár W 496. doboz.) 2Í StA B, Coll. Spiess. Rep. 3. Fasc. VI/II. 232/7. fol. 33—34, 37—38.
