Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására : II. rész / 233–252. o.

234 Lengyel Alfréd 'intézkedésekre azonban egyik vonatkozásban sem került sor, mint ahogyan a városi közgyűlések tagságának osztályösszetétele tekintetében is csak annyiban történt változás, hogy a burzsoázia és a nagybirtok képviselői mellé most már a jómódba került kispolgári és kulákréteg tagjai is bekerültek a közgyűlések padjaiba. A pillanatnyi látsz'atengedményeken túl az ellenforradalmi rendszer konszolidációja azonban egyre sürgetőbb és immár konkrét intézkedéseket is követelt: ezek között a városok vonatkozásában elsősorban a városi gazdálkodás stabilizálását és különösen a város iparát és kereskedelmét tápláló intézmények zavartalan működését, a forgalmi hálózat kibővítését, a közművek helyreállítását, az egészségügyi szolgálat és a szociális ellátottság tökéletesítését kellett a rendelkezésre álló anyagi eszközök segítségével biztosítani. Győrben a városi gazdálkodás mérlegének javítása céljából — a kényszerítő körülmények hatása alatt — áj adónemek bevezetését is megszavazta a közgyűlés, hogy a jövedelmi források kereteit emelje (közülük a házbérfillérek címén szedett lakásadó és a telekértékadó volt a legjelentősebb), de ugyanakkor a plénum máris ismételten kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy „a városok csak úgy állhatnak talpra, nemzeti hivatásuknak (vagyis az ellenforradalmi konszolidáció politikai támogatását illetőleg velük szemben támasztott igényeknek — L. A.) csak úgy felelhetnek meg, ha a törvényhozás a városok háztartásának rendezésére irányuló s legutóbb az 1912. évi LVIII. t. c. 30, §-ában megígért törvényt meghozza".

19 Sőt a közgyűlés a továbbiakban a politikai-gazdasági támogatás fejében a számlát máris benyújtva, az érintett jogszabály megalkotásánál követendő elvi szempontokat is rögzítette a maga részéről. Ezek szerint a törjvényjavas'Iatnak az alábbiakra mindenképpen ki kellene terjeszkednie: 1. a városok önálló és igazságosan ható jövedelmi forrásokhoz jussanak, 2. az állam a városokra áthárított feladatainak költségét egyenes úton és ne segítség formájában térítse meg, 3. a fogyasztási adók kártalanítási összege utaltassék ki, 4. a városi pénzügyi közigazgatás váljék egyszerűbbé, 5. a jövedelem- és vagyonadó legyen az önkormányzati adóztatás gerince, 6. az állam és az önkormányzatok adóztatása hozasisék összhangba, 7. a városok pénzügyeibe csak korlátozott mértékben avatkozzék be az állani, 8. személyzeti és belső szervezeti kérdésekben legyenek függetlenítve az önkormányzatok. Talán indokolt már itt megjegyezni, hogy az évekkel később életbe lépett törvények részben figyelembe vetitek a thj. városok által hangoztatott szempontokat, de ugyanakkor az állami ellenőrzés vonalán még a korábbiakat is túllépő megszorítások láttak napvilágot. Sok gondot okoztak országszerte a városigazgatás számára azok a társadalmi bajok és problémák, amelyek a vesztett háború és a levert forradalom utóhatásaként egyre nagyobb erővel jelentkeztek a dolgozók mindennapi életében. Az élelmezési, ruházkodási nehézségek, valamint a fokozódó lakásínség • és tüzelőhiány számos emberáldozatot követeltek, a gyermekhalandóság ijesztő mértékben emelkedett, a nyomor, az elkeseredés és elégedetlenség veszélyeztette a burzsoázia személy- és vagyonbiztoniságát, valamint szükségszerűen idézte elő az uralkodó osztály szempontjából nézve „a nép erkölcsi színvonalának mélypontra jutását". A forradalmi társadalmi változás kísérletének leverése után alapjukban megoldhatatlanná vált szociális problémák megoldására Győr szab. kir. város Hivatalos Értesítője. 1921. 1. sz. III. 1.