Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására : II. rész / 233–252. o.
A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 235 már régebben megszervezett segítő irodák ilyen körülmények között csakhamar már nem tudták a felszaporodott igényeket kielégíteni; eredeti céljuk különben is elsősorban csupán a harctéren elesetitek hozzátartozóinak gyámolítása lévén. így városonként egy-egy új szerv, szociálpolitikai ügyosztály létesítését kellett fontolóra venni, mely azután a népjóléti, illetve szociális igazgatás speciális feladatait vállalja magára és ellátja a velük kapcsolatos ügyvitelt. Az 50 000-et is meghaladó lélekszámú Győr városában, az Északnyugati Dunántúl munkásmozgalmának ebben a régi és erős központjában, e probléma különösen nagy fontossággal bírt, ezért a közgyűlés már 1921 őszén jóváhagyta a szociálpolitikai ügyosztály szervezéséről szóló •szabályrendelet-tervezetet, hogy az életre hívott szerv mielőbb megkezdhesse működését. Vezetője a polgármester által kirendelt • tanácsi előadó volt és személyzete a beosztott tisztviselőkből, kezelőkből tevődött össze. Hatásköre a város, sőt bizonyos vonatkozásban a vármegye területére is kiterjedt, feladatai pedig a népjóléti munka keretén belül a következők voltak: 1. szegénysegélyezés; 2. anya-, csecsemő- és gyermekvéde^ lem; 3. hadigondozás; 4. társadalmi jóléti tevékenység irányítása, ellenőrzése és támogatása; 5. társadalmi adatgyűjtés és annak nyilvántartása. Az ügyosztály eljárási szabályait, vagyonkezelési utasítását és egész ügyrendjét a tanács állapította meg. Az adatgyűjtési tevékenység Győr esetében természetszerűen a munkásviszonyok felderítésére is nagy súlyt helyezett, már csak azért is, mivel az 1917-ben a város közgyűlése által megszervezett hatósági munkaközvetítői hivatal kimutatásaiban például (s jellemző módon) a munkanélküliség aránya csak részben tükröződött. Az ismételt összeírások alkalmával az érdekeltek egy része ugyanis (nyilván a munkanélkülieket fenyegető rendőri zaklatásoktól való indokolt aggodalmában) nem mert jelentkezni. Enielleitt az ún. munkásvédelmi intézkedések vonatkozásában sem állt tiszta kép az illetékes fórumok rendelkezésére. 3. A régóta óhajtott városi törvény megalkotására persze a Tanácsköztársaság utáni években sem került sor, de az állami háztartás tehermentesítésére és a városi háztartás egyensúlyának helyreállítására irányuló törekvések már 1921 őszétől kezdve foglalkoztatták a kormányt, a törvényhozást és a Magyar Városok Kongresszusát. A cél elérésében közreműködő tényezők felfogása ebben megegyezett 1 , hogy a problémák megoldásával kapcsolatosan a thj. városok adózását lehetőleg önálló alapoikra kell helyezni. E meggondolások alapján indult meg egyes állami jövedelmi források átengedése a városok számára. Ennek során az 1921. évi XXXIX. törvénycikk, illetve az 1922. évi VI. te. átengedte a városoknak az általános forgalmi adó 1/6-od részét, az 1922. évi XXIII. te. az általános kereseti adó hozadékát; az 1923. évi XXXIII. te. önálló községi adóvá fejlesztette az állami bor- és húsfogyasztása adót, a városok részére pedig biztosította az állami sör- és szeszfogyasztási adónak a pótlékolását; az 1924. évi IV. te. (az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló törvény) a községi pótadó alapjául ismét a föld-, ház- és társulati adó teljes összegét tette meg, miig az 1925. évi IX. te. jóváhagyta a kormánynak azt az intézkedését, amely az italmérési illeték hozadékát a városoknak juttatta. — Közben — hogy az ilyen módon — és a városokra ennek ellenszolgáltatásaként rárakott, alább részletezendő újabb igazgatási feladatokkal megnövekedett többletmunka folytán joggal elégedetlenkedő városi tisztviselő réteget is némileg kielégítsék, — az 1923. évi IV. te. a városi tisztviselők fizetési osztályba sorolását is újból rendezte (a thj. városok alkalmazottai az állami kategóriák V—XI. oisztályaiba kerültek), sőt az
