Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.

A HUNYADI CSALÁD LEVÉLTÁRÁNAK TÖRTÉNETE* A Hunyadi család, amely a 15. század folyamán az onszág legnagyobb földbirtokkal rendelkező családja volt, a földbirtokokkal együtt szükségszerűen tekintélyes levéltári anyag birtokosává lett. E hatalmas vagyon részben még Mátyás király életében, részben halála után fiára: Corvin Jánosra szállt,

1 akinek 1504-ben bekövetkezett halála után kiskorú fia: Kristóf lett az egyre fogyó, de még mindig óriási vagyon örököse. Corvin Kristóf néhány hónap múlva követte atyját, s a birtokokat néhány uradalom kivételével II. Ulászló CorVin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak adományozta, aki leányának, Corvin Erzsébetnek 1508-ban bekövetkezett halála után a hatalmas vagyon egyetlen birtokosa lett.

2 II. Ulászló több évig tartó előkészítő tárgyalások után 1506-ban budai udvarába fogadta nővérének, Jagelló Zsófiának, Frigyes brandenburgi őrgróf tol született fiát, Györgyöt. Corvin Erzsébet halála után II. Ulászló elérkezettnek látta az időt, hogy kedvenc tervét megvalósítsa, s a György őrgróf és Frangepán Beatrix között már régóta tervezett házasságot létrehozza, s így a Hunyadi javakat kedvelt unokaöccse kezére juttassa. A házasságkötés 1509. január 25-én meg is történt, de 1510 elején Frangepán Beatrix meghalt, s így a tovább fogyatkozott, de még mindig hatalmas Hunyadi-vágyon a hozzátartozó gazdag levéltárral együtt György brandenburgi őrgróf kezére került. Feltételezhető, hogy még Mátyás király idejében a Hunyadi család magyarországi, szlavóniai és erdélyi birtokaival összefüggő levéltári anyagot Budán összpontosították, és a Brandenburgi György idejében tovább gyarapodó levéltár is Budán, az őrgróf Mindszent utcai házában volt elhelyezve. György őrgróf másfél évtizeden át — egyidőben mint a kiskorú II. Lajos egyik gyámja — jelentős szerepet játszott a magyar közéletben, majd visszavonult attól és hazájából irányította magyarországi, szlavóniai és erdélyi birtokainak gazdálkodását. Elfogadhatjuk Iványi Bélának azt a megállapításiát, amely szerint szinte bizonyos, hogy levéltárát 1525-ben történt végleges távozásakor vitte magával

3 és ezzel biztosította, hogy a 15. század magyar történetében kimagasló szerepet játszó Hunyadi család levéltára — kiegészülve a Brandenburgi György idejében létrejött, főleg birtokgazdálkodási iratokkal — nem osztozott azoknak a nagy * A tanulmány nemcsak a Hunyadi család egykori levéltárának, hanem az örökös: György brandenburgi őrgróf magyarországi szereplésével és birtoklásával kapcsolatosan keletkezett iratanyagnak történetét is ismerteti. 1 Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. Budapest 1894. 30—31, 175—179. 1. 2 Uo. 304—313. 1. 3 Iványi Béla: München levéltárai magyar szempontból. Levéltári Közlemények XII. évf. (1934) 57—62. 1.