Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Bertényi Iván: A nádori és az országbírói ítélőmester bírósági működése a XIV. században / 187–205. o.
A nádori és az országbírói ítélőmester bírósági működése a XIV.. században 203 a pereket, főnöke tanácsában és azon kívül szakvéleményt mond, önállóan levelez az uralkodóval, oklevélvizsgálatokban vesz részt a kúriában és dönt a helyszínen bemutatott oklevelek és egyéb bizonyítékok alapján, azonkívül ő gondoskodik főnöke nevében az oklevelek kiadásáról, nádori közgyűlést tart más urak társaságában s ha szükséges, főnöke bíróságát is teljesen önállóan vezeti. Minden okunk megvan rá, hogy Hajnik véleményét a perfolyam javarészének az ítélőmester „hospitiumában" való lefolyására 100 vonatkozóan a magunkévá tegyük, de nem csupán a XV. század végére, ahogy ezt Hajnik feltételezte, hanem már a XIV. század második felére is. A felek ítélőmester előtti jelentkezése, ügyük registrumba vétele a nádori és az országbírói kúriában már a XIV. század második felében megtörténhetett, a hospitiumra pedig maga kitűnő jogtörténészünk hoz adatot a XIV. századból. 101 A nádori és az országbírói ítélőmester széles jogkörét elsősorban az udvari bíróságok előtt tárgyalt ügyek rohamos szaporodásának köszönhette. A nádori és az országbírói ítélőszék nagy ügyforgalma lehetetlenné tette, hogy a nádor, országbíró és bírótársai minden kevésbé fontos üggyel személyesen és érdemben foglalkozzanak. Az ország nagybirtokos főurai amúgy sem lettek volna hajlandók idejük javát ezekkel az ügyekkel tölteni, másrészt az oklevelek írásában és olvasásában, a kúriai ügyintézésben való járatlanságuk miatt sem tudták volna ezt — többségükben — megtenni. Kellett tehát egy..— modern szóval nevezve — szakember, aki az ilyen ügyeket és a komolyabb perek előkészítését is levette főnöke válláról. A nádor, országbíró továbbra is bírói széke vezetője maradt, de személyesen és bírói tanácsában gyakorolt döntési jogával csak a komolyabb és a politikai szempontból fontos ügyekben élt, a többi ügy lebonyolítása, a felek meghallgatása, a bírságok kiszabása és behajtása, a perek előkészítése, elhalasztása — esetleg más bírói helyettesek mellett — az ítélőmesterre maradt. A legfontosabb kúriai bíróságok ilyen vezetése a központi hatalom érdekeinek is megfelelhetett: a XIV. század második felében a bárók hatalmának a növelése idején a királynak megfelelőbb volt, hogy a perfolyam során az ügyek jórészt a kisebb hatalmú ítélomesterek kezében voltak, akik előtt még ha főnökük familiárisai voltak is, mégiscsak nagyobb súlya volt egy királyi parancslevélnek, mint esetleg egy nagyhatalmú nádornál, országbírónál. Végső elemzésben tehát a kúriai bíróságok előtt folyt ügyek számának a növekedése, az ítélőmester bírósági működésének az alakulása és a központi hatalomnak, valamint a nagybirtokos méltó ságviselőknek az ítélőmesterekhez való viszonya egyaránt a vizsgált időszak társadalmi szükségleteinek megfelelően alakult. Bertényi Iván 100 Hajnik: Perjog. 228—230. 1. 101 Zalai oklvt. II. 289. 1. — Hajnik 1389-es évszámmal idézi Detre nádor 1398. evi oklevelét.
