Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Bertényi Iván: A nádori és az országbírói ítélőmester bírósági működése a XIV. században / 187–205. o.

A nádori és az országbírói ítélőmester bírósági működése a XIV. században 195 intézkedési kör pedig — tulajdonképpen — a perek lényegét jelentette, s így elmondhatjuk, hogy az ilyen pereket a helyszínen ő döntötte el. Ilyen előzmények után nem csodálkozhatunk Zsigmond király 1393. évi parancslevélen sem, amelyben Pál mester deák országbírói ítélőmesternek megparancsolja, hogy mivel a Zanthow melletti rendházukban élő remete testvéreknek a rendtartása tiltja a bírói terminusokra való elmenetelt, az ellenük indított perben — a váci káptalan tanúbizonysága mellett összehívva a feleket és a szomszédos Chew-i nemeseket — a vitás területet határolja meg, s határjeleket állítva adja át annak a félnők, amelyiket megilleti.

4- íme, itt már az. egész per helyszíni elintézésére egymaga az ítélőmester kapott megbízatást, mégpedig bírótársak nélkül. A száziad végére, úgy latszik, a joggyakorlat szentesítette ezt az eljárási módot, a nádor, országbíró, vagy egyéb kúriai bíróság ítélkezése helyett szükség esetén az ítélőmester helyszíni döntését, amely pl. a határperek esetén sóikkal ésszerűbb volt, mint a királyi udvarban a vitás területet soha nem látott bírák jurisdictio-ja. A nádor és az országbírói ítólőniesterek azonban nem csupán ilyen, kúrián kívüli bíráskodásban vettek részt. Helyettesítették főnöküket a királyi udvarban is. A század első felében az alnádor, alországbíró is adott ki okleveleket,

48 s ha a század második felében önálló oklevéladásuk • meg is szűnik, főnökük nevében továbbra is működnek, s a nádor, országbíró bírói helyettesének az említésevei viszonylag gyakran találkozunk a király nevében szóló bírói parancslevelekben ezután is. Ilyen parancslevelet ismerünk már 1366-ból, amikor Lajos király utasítja Kont Miklós nádort, vagy helyetteseit, hogy egy generalis congregation Nagyvárad birtok tulajdonosát tudakolják,

47 1367-ben a nádor mellett az országbíró helyetteseiről is olvashatunk.

48 1378-ban Szepesi Jakab országbírónak és bírói helyetteseinek a soproni polgárok ősi szabadságainak és jogainak a megőrzését parancsolja a király.

49 Hasonlóképpen 1379-ben, amikor a király bizonyos személyek perbehívását tilalmazza, két alkalommal is említi a nádort, valamint az országbírót és bírói helyetteseiket;

50 1390-ben Szentszalvátori János, Pál és Balázs kapnak királyi parancslevelet főnökükkel, Bubek Imre országbíróval együtt, mint annak helyettesei az ítélkezésben.

51 Minthogy a nádornak és az országbírónak a XIV. században — általában — egy alnádora, ill. alországbírója volt, a többesszámban levő „vices gerens"-ek kifejezés rajtuk kívül legalább még egy személyre vonatkoztatandó. S az alnádor és az alországbíró mellett az ítélőmester az,

52 akinek a személye — már az eddigiek alapján is — itt elsősorban számításba jöhet. S való45 ZsiO I. 2904. 48 Eckhart 169. 1. 47 „Ludovicus" ... „magnifico viro Nicolao Konth palatino vei vices suas gerentibus ..." — PRT II. 540. 1. 48 Fejér CD IX/4. 65. 1. 49 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története 1/1. k. Sopron 1921. (a továbbiakban: Házi) 176. 1. 50 „Nos Ludovicus" . .. „vobis fidelibus nostris, Magnificis viris, Domini Nicolao de Gara, regni nostri palatino et Comiti Jacobo de Scepus Judici Curiae nostrae, Vestrasque in judicatu vices gerentibus..." — Fejér CD IX/5. 324. 1. — Egy másik oklevélben pedig: „... vobis Domino Palatino et Judici Curiae nostrae, vestrisque vices gerentibus . .." szól a király. — Fejér CD IX/5. 322—323. 1. 51 ZsiO I. 1585. sz. 52 A századvégen gyakran ugyanaz a személy viselte az alnádor és a nádori ítélőmester, ill. alországbíró és az országbírói ítélőmester címét. 4*