Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Bertényi Iván: A nádori és az országbírói ítélőmester bírósági működése a XIV. században / 187–205. o.
194 Bertényi Iván döntést, 300 marka büntetést tartozik fizetni, ahogy erre a felek a királyi kúriában önként kötelezték magukat. 40 A somogyi apát és Lukács mester a felek megegyezése alapján kapja az utasítást a helyszíni intézkedésre, 41 ami egy kissé az előbbi, fogóit bírák által eldöntött ügyekre emlékeztet, de ennek ellenére nem lehet Lukács mestert és társait egyszerűen „probi viri"-ként felfogni. Minthogy az ügyről a somogyi konventnek kellett volna jelentést írnia, László apát itt inkább hiteleshelyi emberként szerepelhetett (máshkleleshelyi ember kijelöléséről az oklevélben nincsen szó, az apát szereplését az ügy fontossága és a felek előkelősége igazolhatta), s így az oklevelek helyszíni vizsgálata és a döntés joga elsősorban az ítélőmestert illette volna meg, aki itt tulajdonképpen ismét egy, a királyi udvaron kívüli döntésre kapott megbízatást. E megbízatás fontosságát és széles körét mi sem bizonyítja ékesebben, mint az ugyanezen ügyben két évvel "később, Szepesi Jakab országbíróhoz intézett királyi parancslevél. Ebből értesülünk, hogy a fent említett parancsnak Lukács mester és László apát — más ügyekkel lévén elfoglalva — nem tehettek eleget, ezért a király felszólítja az országbírót,, hogy egy másik megbízható emberét jelölje ki,- aki aztán ugyanolyan teljes hatalommal- járjon el, mint amilyen Lukács mesteré lett volna az ügyben. 42 " És az országbíró által kijelölt országbírói különös jegyző valóban azt a „valódi és teljes hatalmat" kapta az intézkedésre, amilyen előtte Lukács mesteré lett: volna. 43 1383-ban hasonló „mera authorhW-szal felruházva küldik ki János budai prépostot, Kaziai Kakas fiát és Vorkon nádori ítélőmestert; a határokat Béla király aranybullája alapján kellett kiigazítaniuk a királynő jobbágyai és Demeter érsek emberei közt folyó perben. 44 János prépost is elsősorban a hiteleshelyi ember szerepét láthatta el, s a tulajdonképpeni ítélkezés^ főleg két társa. feladata lehetett. E néhány bírói paranesleivél körvonalazza, hogy körülbelül milyen lehetett az ítélőmester „valódi és teljes hatalma" az 1370—80-as evőkben a határjárásoknál. Úgy látszik, hogy az oklevelek helyszíni ellenőrzését, esetleg más bizonyítékok elbírálását, s az azok alapján tett helyszíni intézkedést érthették „mera et plenia authoritas"-on, amelyet az ítélőmester egyedül, vagy esetleg a vele a helyszínre kiszállt ad hoc megbízott bírótársakkal gyaikorok. Ez az: 40 „.. . disposuerimus" . .. „ut in die Medie quadragesime" ... „sine contradíctione, et. aliis díebus ad in sufficientibus ad facies dictarum terrarum litigiosarumi accedere debeatis. et ipsam inter partes praemissas iuxta continentiam literalium instrumentorumi ipsorum Cruciferorum inibi exhiberi debendorum per metales distinctiones distinguere, sequestrare ac metiri, ac de aliis factis potentiariis habita experientia conscientiosa disponere debeatis,. poenam trecentarum marcarum incursurus, si quae partium refutaret Ordinationen! vestrumi in hac parte modo aliquali, prout ad haec partes praemissae se submiserunt sponte coram. nobis..." — Fejér CD IX/7. 374—376. 1. 41 „... partibus praemissis benigne volentibus, et favorabiliter in vestras personas consentientibus ..." — uo. 42 „Ludovicus" etc... „Magnifico Viro Comiti Jacobo de Scepus, Judicl Curiae nostrae" ... Miután Lukács mester „alys negotiis occupatus" nem járhatott el László apáttal ar ügyben „... tunc alium certum hominem vestrum, de quo plene confiditis, transmittere non obmittatis, quia volumus, ut dicta ordinatio perficiatur módis omnibus inter partes praelibatas, declarantes, ut idem homo vester, quem ad praemissa destinabítis, eadem mera potiatur auctoritate, qua Magister Lucassius prothonatarius fungeretur in hac parte..." Fehér CI> IX/7. 382—383. 1. 43 Fejér CD IX/7. 383—384. 1. 44 Fejér CD X/l. 82. 1.
