Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Bertényi Iván: A nádori és az országbírói ítélőmester bírósági működése a XIV. században / 187–205. o.

Á nádori és az országbírói ítéiőmester bírósági működése a XIV. században 193 alországbírot és az ítélőmesitert szemelte ki Nagymarjtoni erre a középkori ,,rendőri felügyeletre". Űgy látszik, az országbíró személyzete később is meg volt bízva hasonló „rendészeti" feladatokkal: 1390. augusztus 1.-én kelt, Bubek Imre országbíróhoz, Szentszalvátori János ítélőmesterhez és más helyetteseihez intézett leveliében Zsigmond király egy hatalmaskodás miatt fő- és jószág­vesztésre ítélt nemes szabadoinbocsáitása miatti elégtételadás tárgyában intéz­kedik, 38 egy aug. 18-i oklevélből pedig arról értesülünk, hogy ugyanezt _a Been-i Miklós nevű nemest Bubek Imre országbíró egyszer elfogatta, de azután királyi rendeletre szabadon bocsájtotta. A király visszavonta parancsát, de amikor a letartóztatottat újra elfogták és Balázs mesternek, Szentszalvátori János he­lyettesének át akarták adni, az nem akarta őt elfogadni. 87 Lehetséges, hogy az ilyen és hasonló funkciókat az országbíró személyzete az országbíró több­ször viselt „comes curiiae" címével kapcsolatosan látta el. Az ítélőimesitierek bírói működésével nem csupán a királyi udvarban, hanem azon kívül is sokszor találkozunk. A határjárásoknál — különösen nehezebb vagy fonitosabb ügyekben — gyakran előfordult, hogy homo regius-ként a kúria valamelyik jegyzőjét, vagy magát az ítélőmesitert küldték ki. 38 Noha a határ­járásnál ellem lehetett mondani, s az ügy ilyenkor — az ellentmondó meg­idézése mellett — visszakerült a kúriába, a, határjárás a gyakorlatban mégis a perfolyam egy fontos részének a kihelyezését is jelenítette. Fokozottan áll -ez utóbbi ^megállapításunk arra az esetre, ha, a kiküldött királyi ember meg­bízatáslát tágabban értelmezte. Így 1364-ben Bubek Imre országbíró egyik oklevelében előadja, hogy a pannonhalmi apátság és Nezmel-i Hantko perében — a veszprémi káptalan jelenítése szerint — István országbírói protonotárius Almás birtok határjárásánál egy, az apátiság procurátora által bemutatott registrum alapján kereste és újította meg a határjeleket, míg végül Hantko ügyvédje ellen nem mondott. 39 Itt az az érdekes, hogy az országbíró ítélő­mestere a helyszínen, egymaga dönthetett arról, hogy mennyiben és miként ad hitelt a helyszínen bemutatott regestruminak, azaz megbízatását a felek által a helyszínen bemutatott bizonyítékok elbírálására is természetszerűleg vonatkoztatta, azok azonnali, önálló (tehát bírótársak nélküli) felhasználására is illetékesnek tartotta magát. 1375-ben maga a király nevében utasítják a somogyi apátot és Lukács mester országbírói protonotáriust, hogy a János-lovagok magyarországi vice­priora és Kanizsai János fia: Miklós közti perben, amely Csurgón és Újudvaron elterülő bizonyos földiek elfoglalása, egyes javak elvitele és más hatalmaskodá­sök körül folyt, szálljanak ki a vitatott birtokra és azt a keresztesek által a helyszínen hemutatandó okleveles bizonyítékok alapján határolják meg és különítsék el, a többi hatlalmasíkodás ügyében pedig — miután vizsgálatot tar­tottak" — döntsenek. Ha a felek bármelyike bármi módon visszautasítaná a 36 ZsiO I. 1614. sz. • 37 ZsiO I. 1627. sz. 38 Pl. 1358-ban a királyné és Jakab, egykori pozsonyi bíró közti perben Jakab ország­bírói protonotárius. — Anj.okm. VII. 276. 1. — vagy 1387-ben egyes világiak, valamint a veszprémi káptalan és a veszprémvölgyi apácák közt folyó perben —• más kiküldöttek együtt — Márton mester nádori és János országbírói ítélőmesterek kapnak megbízatást a határ­járásra. — ZsiO I. 1040. sz. (Ez utóbbi ügy fontosságára jellemző, hogy eredetileg az ország­bírót és az alkancellárt bízták meg a határjárással. 1389-ben Márton mester nádori proto­notárius és Bertalan jegyző vesz részt határjárásban —- ZsiO I. 979. stb. sz.) 39 PRT II. 492—493. 1. .4 Levéltári Közlemények

Next

/
Thumbnails
Contents