Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Surányi Bálint: Pozsonyi bíródinasztiák a XIII–XIV. században / 173–186. o.

Pozsonyi bítódinasztiák a XIII-XIV. században m iuvenis"-kémt szerepel)

70 és apjuk ingatlanait. Sőt, pozíciójukból még arra is futotta, hogy a XIV. század végén mindketten egy-egy rövidebb időszakra Pozsony bíráivá is lehessenek. Istvánra nézve ez Ortvay bírólistájából is kiderül, bár ő az 1376-os „Stephan Herrn Jacobs dez alten Richter sun" bírónevet úgy értelmezi, hogy az a XIII. század végén szereplő Jakab bíró fia lett volna.

71 A valóság az, hogy Ulrik fia Jakabnak — mint láttuk — nem volt Isityán nevű fia, s az 1373-ban még élőként szereplő Miklós fia Jakab bírónak sem volt ilyen nevű gyermeke: egyetlen fiának Miklós volt a neve.

72 De Deprecht fia Jakabnak nemcsak István, hanem Pál nevű fia is viselte a pozsonyi bírói tisztséget, mégpedig az 1394—95-ös bírói évben.

73 Ebben az esetben sem lehet ugyanis az apaként említett Jakab régi pozsonyi bírót Miklós fia Jakabnak, vagy Ulrich fia Jakabnak gondolni, minthogy az előbbinek Pál nevű fia nem volt, az utóbbié pedig már 90 évvel korábban szerepel a Jakab fiai közötti vagyoni megállapodásban, tehát nyilvánvalóan nem vehető tekintetbe. Ortvay Jakab bíró fia Pálról bírólistájában nem vesz tudomást. Egyes, az 1380-as évekből származó oklevelekben ugyan találkozott a néhai Jakab bíró Pál nevű fiával, de gondolkodás nélkül őt is besorolta a XIII. századi Jakab bíró fiai közé azzal a megjegyzéssel, hogy István és Páll csak féltestvérek (?!) voltak, máshol viszont Istvánt és Pák indokolás nélkül az 1373-ig bíráskodó Jakus fiainak minősíti.

74 Ám az a tény, hogy Deprecbt fia Jakab mindkét fia a század utolsó harmadában rövid időre még a bírói székbe került, (sőt István bírói működését követőleg még esküdtként is szerepel a pozsonyi tanácsban),

75 távolról sem jelenti azt, hogy a család régi hatalmát és vagyonát meg tudta volna őrizni. Ezt nemcsak bírói szereplésük epizódszerűsége mutatja szemléletesen, hanem öröklött vagyonuk sorsa is. A két testvér közül Pál adósságai fejében már 1387-ben kénytelen volt elzálogosítani Pozsony legnagyobb épületének, a már említett későbbi pozsonyi városházának őt illető részét, s ezt az ingatlanait — nem tudván fizetni — rövidesen véglegesen is elvesztette.

76 István viszont 1388ban vesztette el adósságai miatt Pruk faluban levő birtokrészét,

77 amelyet — mint láttuk — apja 1335-ben kapott a királytól. Deprecht fia Jakab másik adománybirtoka, Misérd — legalábbis részben — ekkor még az ő kezükben van, minthogy 1389-ben István még innen keltezi levelét.

78 A XV. század első éveiben azonban Misérd már a Szentgyörgyiek birtokaként szerepel.

79 A későbbi pozsonyi városháza épületének Istvánt illető része is arra a sorsra jut, 70 An.O. V. 303. 1. 71 Ortvay i. m. III. 370., ill. 355. 1. 72 Vö. pl. Lederer i. m. 138—42. 1. E Miklós (Nykus) egy birtokára vonatkozó oklevél Í(O.L. Dl. 104947.) úgy ís értelmezhető (vö. Mályusz Elemér: Zsigmondkori Oklevéltár [a továbbiakban Zs.O,] I. 2403. sz.) mintha Jakus fia Nykus maga is pozsonyi bíró lett volna. Ez azonban teljesen valószínűtlen, mert más adatot erre nézve nem ismerünk, s a kusza anyagi ügyek között vergődő Nykusról aligha feltételezhető, hogy a város élére került volna. Az oklevélben szereplő kettős birtokviszonyban a pozsonyi bírói cím minden bizonnyal az atyára, Jakusra vonatkozik. 73 Zs.O. I. 3619. és 3879. sz. 74 Ortvay i. m. III. 355. 1., II./l. 269. I. 75 Vö. Ortvay i. m. III. 403. 1. 76 Ortvay i. m. II./l. 61. 1. 77 Zs.O. I. 676. sz, 78 Zs.O. I. 859. sz. 79 Zs.O. II. 4503., 6170., 7704. sz.