Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Surányi Bálint: Pozsonyi bíródinasztiák a XIII–XIV. században / 173–186. o.

184 Surányi Bálint minit Pálé. Mint Ortvay közli, 1421-ben a ház második felét azok, akikre ez Jakab néhai bíró fia István fia Lászlótól részint örökség, részint zálog címén háramlóit, eladják Pozsony városának, amely a korábban Pált illető részt már régóta birtokoka.

80 így tehát a csaknem fél századon keresztül a pozsonyi bírói székben ülő Jakab legendája eloszlatásával azt sikerült kimutatmunlk, hogy 1320-as éveiktől az 1370-es évekig két Jakab nevű bíró váltotta egymást. Közülük az egyik — Deprecht fia Jakab — talián egy XIII. száziadi pozsonyi bíró fia volt. Testvére pozsonyi kanonok, majd a prépostság adminisztrátora, végül pedig láthatólag pozsonyi prépost lett.

81 Deprecht fia Jakab halála után több, mint húsz évvel egyik fia, több mint negyven évvel pedig másik fia rövid időre a pozsonyi bírói székbe került. Az 1350 után bíráskodó Miklós fia Jaikus az első ismert pozsonyi. villicus unokája volt, apja és magybátyjai pedig huzamos időn át esküdtekként szerepeltek a városi magisztrátusban. Mindez talán még plasztikusabban mutatja azt, hogy a város vezetését tartósan néhány család sajátította ki, mint egyetlen ember városbíróságának irreálisan hosszú tartama. Természetesen — mint ez az Ultik fia Jakab és Deprecht fia Jakab bírói szereplése közötti hosszú hiátusból is látszik — nem arról van szó, hogy az általunk tárgyalt két család, minden egyéb patrícius-elemet egy századon át teljesen kiszorított volna a város vezetéséből. E családok helyzete azért különleges, mert amíg még a XIII. század legvégén és a XIV. század elején hosszabb időn át a város élén álló Hertlinus családját illetően sem mutatják a fennmaradt oklevelet a hatalomban való részvétel folyamatosságát vagy tartósságát, addig az általunk tárgyalt példák a viszonylag hosszú életű patríciust-dinasztiák XIII—XIV. századi nagy szerepét bizonyítják. Úgy véljük, hogy néhány jellemző adattal e családok hatalmának gazdasági forrásait is sikerült bemutatnunk, noha igyekeztünk kerülni mind az ismert tények ismétlését, mind pedig a magától értetődő jelenségek részletezését, mint pl. azt, hogy a fent tárgyalt két bíródinasztia egyes tagjai ügyleteiket gyakran közösen bonyolítják le, máskor viszont a patríciusok körében oly gyakori konkurrencia-harcok jelentkeznek közöttük. Az ellentmondó mozzanatok közül a viszony lényegét nyilván a mindkét család gazdagságának csúcspontján Deprecht fia Jakab lánya és Miklós fia Jakab testvére között létrejött h g fejezi ki. Végül utalnunk kell arra, hogy amint e „comes" családok hatalma és vagyonforrásai kivételességüfcben is tipikusan jellemzik a magyarországi városi patríciátus felső rétegét a XIII. század végén és a XIV. század folyamán, az általunk vázlatosan jelzett hanyatlási folyamat — mint ismeretes — szintén általános jellemzője e korai vezetőréteg történetének. Végül közöljük a két bíródinasztia családfáját, redukálva azt a pozsonyi bírói tisztség viselésével kapcsolatban a XIII—XIV. században közvetlenül érdekelt ágakra, mivel így egyrészt jobban áttekinthető a fenti bizonyítás, másrészt mód nyílik az Ortvay által készített, és kizárólag az általunk is felvett személyeket tartalmazó táblázattal

82 való egyszerű összehasonlításra. 80 Ortvay i. m. II./1. 62. 1. 81 /. Batthyány: Leges ecclesiasticae ... III. Kolozsvár 1825. 204—7, 209. I. 82 Ortvay i. m. III. 355. 1. Ortvayná.1 ugyanazok a személyek vannak felvéve, mint a mi táblázatunkba, csak éppen hibás összefüggésben, s részben éppen ebből kifolyólag egyes neveket kétszer is megismétel, s viselőjét két különböző személynek tartva két helyre is beilleszti.