Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Surányi Bálint: Pozsonyi bíródinasztiák a XIII–XIV. században / 173–186. o.

182 Surányi Bálint íégium szerint — amit Ortvay a későbbiekre nézve is teljes mértékben irányadónak tekint —

65 a bíró választás Pozsonyban Szt. György napján volt. Ha az Ortvay által közölt bírólistát áttekintjük, feltűnő, hogy az 1350 után szereplő Jakab bírót az esetek túlnyomó többségében Jakusnak nevezik, ezzel szemben 1350 előtt ez a névváltozat — az általunk vitatott keltű végrendelettől eltekintve — nem szerepel.06 Ugyancsak feltűnő, hogy míg 1350 előtt Jakab bírót mindig comesnek nevezik, 1350 után ez a cím néhány évre eltűnik, s csak 1356-ban tűnik fel Jakus bíróval kapcsolatban is, ám ezután továbbra is csak elvétve szerepel. Mindez újabb formai bizonyítéka annak a fentiek alapján további bizonyításra nem szoruló ténynek, hogy a század közepén egy másik ember váltotta fel a korábban szereplő Jakus bírót, hanem azt is mutatja, hogy az 1340-es évek azon adatai, amelyek a bírót nem nevezik kifejezetten Deprecht fiának, szintén Deprecht fia Jakabra vonatkoznak. így tehát még kevésbé valószínű, hogy Miklós fia Jakus 1350 előtt is már betöltötte volna a bírói tisztséget: a kérdéses végrendelet minden bizonnyal 1351-ben kelt. $ Miklós fiia Jakus vagyoni ügyleteire fennmaradt irataink tehát igen fontosak. Ismertetésüktől mégis el kell tekintenünk, ha nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, minthogy Lederer Emma már felvázolta Jakus bíró gazdasági vállalkozásainak és tönkremenetelének történetiét. Mivel Lederer Emma a különféle üzleti ügyekben 1355 és 1373 között szereplő Jakab bíróról ír, s származásának, bíróvá levésének kérdésével nem foglalkozik, felhasznált adatai kivétel nélkül Miklós fia Jakusra vonatkoznak, így megállapításai változatlanul helytállóak. Jakus bíró kiterjedt vám- és tizedbérletei, a királlyal való bizonyos pénzüzleti és elszámolási kapcsolata, borkereskedelme, nagy kiterjedésű öröklött, adományba kapott, vásárok és bérelt birtokai jelzik gazdasági ügyleteinek fő irányait. Másrészt az jellemző tevékenységére, hogy ügyletei egy részét a Bécsből Pozsonyba áttelepülő gazdag Jans Poll társaságában bonyolítja le, s míg Jakus bíró súlyos adósságokat hátrahagyva hal meg, s halála után az összegyűjtött birtokkomplexurn is hamarosan szétoszlik a különböző hitelezők és a távoli rokonok között, addig Jans Poll viszont rendezett vagyont hagyott örököseire.

67 Tehát az a magyar városi vonatkozásban kiemelkedően jelentős vagyoni bázis, amelyen Jakus tevékenységét megkezdte, önmagában nem bizonyuk elegendőnek ahhoz, hogy nagyobb vállalkozások kockázatait kiállva további felhalmozás alapjául szolgáljon. Lederer Emma Jakus anyagi csődjének okát a nemességhez való kapcsolódásra irányuló törekvésben találja meg: a pozsonyi bíró minden pénzüzlete a birtokszerzést szolgálja, lányát pedig előkelő nemesemberhez adja férjhez.

68 Ennyiben tehát az anyagi bázis elégtelensége nem közvetlenül vezetett a bukáshoz, hanem azzal a közvetítéssel, hogy a polgári vagyongyűjtés gazdasági és társadalmi korlátai ebben az időben szubjektíve is a feudalizálódás irányába terelték a leggazdagabb patríciusokat. Hozzá kell tenni mindehhez, hogy nemcsak Jakus bíró személyes vagyona csúszott ki a család kezéből, de a XV. század elejére Ulrik fia Jakab összes leszármazottjának helyzete lehanyatlott, s a közös családi birtokok fokozatosan Pozsony város tulajdonába mentek át.

69 Nem nagyon különbözött ettől a sorstól Deprecht fia Jakab családjának további története sem. Jakab comes fiai ugyan megőrzik egy ideig a királlyal való jó kapcsolatot (István 1365-ben egy királyi oklevélben „fidelis aule nostre e5 Ortvay i. m. II./2. 80. 1. ™ Ortvay i. m. III. 359—367. I. 67 Lederer E.: A középkori pénzüzletek története Magyarországon Bp. 1932. 134—148. I. 68 Lederer i. m. 142. 1. 69 Vö. Ortvay i. m. II./3. 4—19. 1., természetesen a családfára vonatkozó fenti korrekciók figyelembevételével.