Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Szedő Antal: A ma levéltárelmélete / 3–20. o.

14 Szedő Antal Igen érdekes volt a fejlődés Poroszországban is, ahol egy 1881. évi szabályzatiban, melyet a porosz levéltárak igazgatója adott ki a Titlkos Állami Levéltár rendezési munkái számára, az úgynevezett regisztratúra elvet mondták ki. Ez a rendelet kimondja a fond sérthetetlenségének elvét, de előírja azt is, 'hogy az iratokat abban a rendben kell meghagyni a levéltárban, amilyen rend a regiszitratúrában kialakult. Ennél a felfogásnál a csoportosításban első fokon nem az iratok tartalma, hanem a funkciója a döntő és

1 az iratok csoportosítása az intézmény szervezetét követi. Míg tehát a francia felfogás szerint az iratok végleges rendjót a levéltárban, addig a porosz felfogás szerint az irattárban kell kialakítani. A" magyar levéltárosok felfogása régóta a porolsz regisztratúra rendszer fölé hajuk és ez megegyezik a szocialista országok felfogásával. De ebben az esetben a levéltárak beleszólási jogot kell, hogy kapjanak az iratkezelést szabályozó rendeletek elkészítésébe. A legkövetkezetesebben a holland levéltárosok képviselték a proveniencia. elvét. Ök is az irattárban (a regisztiratúrálban) kialakult rendet tartották a legjobb rendnek, mert szerintük ez tükrözi vissza legjobban a létrehozó szerv szervezeti beosztását, ügyiköreit, hatáskörét. Ha ez a rend felbomlik, akkor a rendezés célja visszaállítani az eredeti rendet. Természetesen a regisztrátor is tévedhetett, az iratok általános rendjétől eltérő módon járhatott el, — ilyen esetiben a levéltárosnak joga van az eredeti rendet helyreállítani. A holland levéltárosok emellett azonban alkalmazták az iratok rendjének szerves kialakulásáról mint a levéltáriság kritériumáról szóló elvet is; sajnos, ennek eredményeképpen a könyvtárak és múzeumok szívesein vesznek gondozás alá olyan anyagot, melynél szerintük a szierves kialakulás rendje nem fedezhető fel (személyi f ondók!). Az Egyesült Államokban a század elején vetődtek fel a rendezés problémái és azonnal áliáist foglaltak a proveniencia elve mellett. Ugyanakkor hangsúlyozták a hatosáig- és hivataltörténet művelésének fontosságát, mint arni a rendezéshez Való legfontosabb tudnivalókat szolgáltatja. Legfontosabb kérdés itt is az anyag tagolása volt; ennek legfontosabb egysége az Egyesült Államokban a record group. Ez lehet fond terjedelmű (ez esetben col'lective record group a neve), de általában inkább állagnak (kútfő, osztályirattár) felel meg. Ez az egység alcsoportokra, az alcsoportok szériákra (sorozatokra) és a sorozatok raktárilag meghatározott egységekre (kötet, fasciculus, dosszié) oszlanak. Az amerikaiak szerint ez a rendszer tükrözi a legtökéletesebben a hivatal szervezetiét és ügykörét. Az iratűsoportokat itt is szekciókba fogják össze, mint az Országos Levéltár nálunk. Az iratok rendszerezésénél elsősorban a szervezeti felépítést és az irat funkcióját tartják szem előtt és. csak végső esetben az irat tartalmát. Jelszó az amerikai levéltárakban: az egyszerűség a legrövidebb út a használhatósághoz. Schellenberg (és valamennyi újabban megjelent levéltári kézikönyv) hangsúlyozza a proveniencia elvének érvényét és fontosságát. Így jobban látjuk az irat keletkezését, a létrehozó szerv szervezetiét, hatáskörét, annak változásait. Lehetővé teszi az iratanyag aránylag gyors és használható rendezését. Persze bizonyos mértékig el kell fogadni Weibull syéd levéltáros észrevételeit is a proveniencia, ifi. azon belül a regisztratúra mereven alkalmazott elvével kapcsolatban (mint ahogy Georg Winter mondta: nem lehet ezt az egészséges elvet agyonlovagolni). Sokszor ui. ki kell javítani az irattáraikban keletkezett rendet, sőt kellő megfontolások alapján teljesen át is lehet rendezni az állagot.