Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - IRODALOM - Hársfalvi Péter: Sándor Pál: A jobbágybirtok történeti statisztikai vizsgálatához 1786–1853. (Történeti statisztikai kötetek). Budapest, 1961. / 135–138. o.

IRODALOM ZIMANYI VERA BAUERNSTAND DER HERRSCHAFT GÜSSING IM 16. UND 17. JAHRHUNDERT Eisenstadt 1962. 424 1., 2 t. (Burgenländische Forschungen) (A parasztság a németújvári uradalomban a 16—17. században) Két évtizede annak, hogy Körmend archívuma „feltárta kapuját", egyrészt az 1942-ben meginduló és a Levéltári Közlemények 1942—1945. évfolyamában (405. 1.) ismertetett Körmendi Füzetek-kel, másrészt épp a szóban forgó évfolyamban Batthyány Ádám gróf levéltárrendezéséről megjelent tanulmány révén. (Ez utóbbiból értesültünk pl. arról, hogy a dobrai uradalom számadásanyagát már 1613-ban 80 tételben jegyzékeitek!) Ezek ismertettek meg bennünket azzal a hatalmas forrásanyaggal, amely a Batthyány család levéltárában eladdig a kutatás előtt rejtve volt s amely iratanyag ma az Országos Levéltárban, kétszeres megcsonkulás után is, a XVI—

XVII. század gazdaság- és következésképpen társadalomtörténete szempontjából páratlan. Hiszen Batthyány Ferenc már II. Lajos király idejében horvát bán s a család a XVI. század folyamán szerzi meg birtokkomplexumát, egy évszázaddal előbb, mint a velük hasonló nagybirtokos Eszterházy, Széchenyi és Zichy családok. Birtokaik ezenfelül az ország nyugati határszélén feküdtek s bár — mint ezt Z. vázlatrajzokkal is alátámasztva kifejti — mind a török, mind a nemzeti függetlenségért indított hadjáratok során károsodásokat szenvedtek, rajtuk nem volt oly bizonytalan a termelés folyamatossága, mint a Dunántúlnak a török által megszállott, illetőleg a végvárak vonalában fekvő északi és keleti területein. Ebből következőleg a Batthyány-uradalmak gazdasági megszervezése és vezetése, a számvitel és a jövedelmi források nyilvántartása messze megelőzte többi nagybirtokos családunk birtokigazgatási berendezkedettségét. Amikor tehát a Batthyány család levéltárának rendezése az Országos Levéltár, szorosabban véve a szerző feladatává vált, egy olyan forrásanyag feltárása vált lehetővé, amelynek a magyar gazdaság- és társadalomtörténetírás számára való kiaknázása szinte kötelességszerűvé vált, hiszen csak az iratanyagot rendező levéltáros tudja az anyag „rejtett" forrásadatait feltárni, amelyeket legfeljebb olyan darabszintű segédletek, dokumentációk tudnának hozzáférhetővé tenni, amilyenek elkészítésére levéltáraink nem vállalkozhatnak. S az előttünk fekvő kötet alapján nyugodtan mondhatjuk: Z. jól sáfárkodott ezzel a forrásanyaggal. Nyilvánvaló, hogy egy kétszáz iratfolyómétert meghaladó terjedelmű levéltárnak csupán gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból való feltárása is, nem lehet egyetlen kutató s egyetlen tanulmánykötet feladata: oly módszerhez kell tehát folyamodni, amely az anyagfeltárást a lehető legszélesebb alapokon biztosítja, hogy minél több adat váljék közkinccsé anélkül, hogy a részletekben való elmerülés veszélye fenyegetne. Kétségtelen, hogy ilyen esetben csak a statisztikai feldolgozás a célravezető, hiszen táblázatokban sokkal több adatot lehet összefoglalni s az eredmények is így sokkal élesebben jelentkeznek. Z. munkáját azonban nehéz lenne pusztán történetstatisztikai feldolgozásnak tekinteni, mert annál sokkal többet tartalmaz, viszont nem nevezhetjük helytörténeti lexikonnak sem — bár leginkább ezt a műfajt közelíti meg —, hiszen 53 Vas megyei község XVI—

XVII. századi adatainak közzététele még nem jelentheti a vonatkozó községek teljes helytörténeti lexikonát. A szerző egyébként a bevezetésben ismerteti a Batthyány család birtoklás-, ill. a németújvári uradalom történetét. (Ez a rész a XVI. század végéig Szűcs Jenő munkája.) Ezután kapjuk a kötet következő kétharmad részében az egyes községekről kidolgozott statisztikai táblázatokból kikövetkeztethető megállapításokat tartalmazó összefoglaló fejezeteket a majorságokról, a népességről, a teleknagyságról, a jobbágyterhekről, a zsellérekről, a termények értékesítéséről és az iparról, végül az életviszonyokról (lakás, ruházat, táplálkozás). A kötet a községek betűrendjében haladva tartalmazza minden egyes községnél a község nevének írásformáit (amelyre az alábbiakban még visszatérünk) és a község rövid történetét, majd külön-külön bekezdésekben — tehát nagyon jól áttekinthetően — a községben élő