Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Szedő Antal: A ma levéltárelmélete / 3–20. o.

A ma levéltárelmélcte 13 3, Az iratok konzerválása és restaurálása A modern iratanyag majdnem annyira rövid életű, mint amennyire terjedelmes. A papírok minősége ui. sokkal rosszabb, mint a száz évvel előbb használtaké, és ugyanakkor többet vannak kézben és elhelyezésük is kedvezőtlenebb. A legfontosabb feladat, hogy a levéltáraik raktáraikban sok üres hellyel rendelkezzenek, mert gyakran van hirtelen beszállításra szükség. Schellenberg szerint, ha egy hivatalban helyre van szükség, rögtön a feleslegesnek vélt iratoktól akarnak megszabadulni. Mint ina már csaknem mindenütt a világon, Schellenberg is a dobozban, fektetett módon való iratelhelyezésnek a híve. A legtöbb baj a papír és a tinta minőségével van. Van bizonyos törekvés .sok országban, hogy a papír és a tinta minőségét előírják bizonyos fonrosabb iratféleségek esetében. A modern iratokat, sajnos, nagyon sok esetben restaurálni kell. Erre legalkalmasabb anyag a Celluloseacetat, mert hő és nyomás hatására könnyen tapad a papírra. Eszköznek pedig legalkalmasabb a laminátor, melyet Barrow talált fel az Egyesült Államokban. Sok esetben fel lehet tenni a kérdést, mi olcsóbb, laminálni vagy mikrofilmezni? A restaurálást tehát ugyancsak helyettesítheti a mikrofilmezés is. 4. Rendezés A levéltári rendezés és az irattári iratcsoportosítás 'kiét dologban különbözik egymástól: az irattárban egy hivatal iratait csoportosítják, a levéltárban számtalan intézmény, hivatal iratait rendezik; az irattárban azért csoportosítják az iratokat, hogy ameddig azokra szükség van, a gyakorlati használatra feltalálhatóaik legyenek, a levéltári rendezéseknek a célja, hogy az iratanyag most már a tudományois és egyéb levéltári kutatások számára alkalmas állapotba kerüljön. A levéltártörténetben igen hírhedt az az eljárás, mellyel a francia Nemzeti Levéltár (megalakult 1794-ben) a maga anyagát 24 szériára osztotta. A szériák egyfelől magúik is alcsoportokra oszlottak, másfelől a szériákat •6 szekcióba csoportosították. Ennél a csoportosításnál általában tárgyi szempontok játszották a főszerepet, ha sok alcsoportot már a provenieneia alapján állítottak is fel. (Meg kell mondani azonban, hogy a kSét első igazgató, Camus és Daunou könyvtárosok voltaik.) A francia területi levéltárakat 1796-ban már a Nemzeti Levéltár fennhatósága alá helyezték, de csak 1841-ben adtak ki rendeletet a megyei levéltárak anyagának rendezésére. E rendelet alapja a fond tisztelete, azaz az egyes intézményeknél keletkezett iratokat (a fondot) nem szabad más fond irataival összekeverni. De egy fondón belül már lehet az iratokat tárgyi elv alapján csoportosítani és a csoportokat logikai rendben elhelyezni, a tárgyi csoportokon belül pedig az iratokat időrendbe, helynevek, személynevek alfabetikus rendjébe, szóval olyan módon lehet beosztani, ahogy azt az iratok természete megkívánja. Ezeket az alapelveket azonban nem tartották be, hanem a tárgyi szempontú csoportosítások nagyon sokszor áttörték a provenienciák határait (a prefektúra és más megyei hivatalok aktáit összekeverték).