Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

118 Lengyel Alfréd A tanács és a törvényhatósági bizottság elsőrendű gondjai között azonban természetszerűleg nem az adminisztratív kérdések szerepeltek, hanem a városi háztartás fizetési mérlegének javítását célzó problémák, hogy a pénzügyi helyzet stabilitása, a vázolt nehézségek ellenére is kielégítő képet mutasson. A sorra létesített közintézmények életrehívását a fejlődés megkövetelte, de ezek hasznot nem hajtották, sőt kimerítették, vagy legalábbis nagyon igénybe vették a város rendelkezésére álló anyagi erőit, s nem utolsó sorban a polgárság adózási készségét. A jövőt illetően ezért a közgyűlésnek olyan létesítmények megteremtésére kellett gondolnia, amelyek produktív működésükkel jövedelmi forrást biztosítanak a város számára s idővel lehetővé teszik a még hiányzó további közérdekű intézmények létrehozásával járó kiadások fedezését. A központi villamostelep megépítése e követelményeik figyelembevétele tekintetében igen alkalmasnak ígérkezett, hiszen áramfejlesztésének magánvilágítási és üzemi (motorikus) célokra történő felhasználásával! a városigazgatás jól jövedelmező vállalathoz juthatott. A terveket csakhamar tettek követték (1903-ban már meg is kezdte működésiét az új villamos-mű), sőt az előzetes kalkulációk is beváltak, ami már csak azért is fontos volt, mert Győrsziget ós Révfalu községeiknek a megyeszékhellyel való egyesítésének ügye ismét felvetődött s ez a körülmény újabb terhek átvállalását jelentette a város költségvetése szempontjából. A tárgyalások tulajdoniképpen már több éve húzódtak és a jelek arra mutattak, hogy ezúttal a községek által támasztott túlzott követehnények kérdésében is sikerül megegyezésre jutni. Minthogy a fúzióhoz a közigazgatási célkitűzéseken kívül fontos szociális, közbiztonsági és egészségügyi érdekek is fűződtek, a törvényhatósági bizottság közgyűlése külön feliratot is intézett a kormányhoz, hogy a bekebelezés végrehajtását az 1886. évi XXII. törvénycikk 163. §-a álapján kieszközölje. Közben azonban váratlan események rendítették meg a város 'látszólag nyugodt életét és okoztak gondot, sőt túlfeszített munkát a közrendészet amúgyis erősen igénybe vett szerveinek. 1902. szeptember 30-án ugyanis Győr legnagyobb ipari üzemében — a Magyar Vagon- és Gépgyárban — sztrájk tört ki a vállalat addigi munkarendjének megváltoztatása miatt. A gyár vezetősége tulajdonképpen saját maga robbantotta ki a bérharcot, mert a teljesítmények után fizetendő akkord-díjakait a csoportvezetők nélkül, önkényesen állapította meg, s a munkát a dolgozóknak még akkor is el kellett végezniük, ha előre tudták, hogy még órabérüket sem fogják megkeresni. A sztrájk Győr városának első nagyobb „szocialisztikus irányú"

13 megmozdulása volt, melyben 1800 munkás vett részt. A thj. város rendőrségének főkapitánya azonnal békéltető bizottságot alakított, az egyezkedés azonban hetekig elhúzódott s a munka újbóli felvétele (okt. 23-án) csak azután következett be, hogy a közrendészeti hatóság a bérmozgalom három vezetőjét kitiltotta a város területéről, a gyár vezetősége pedig a munkásokat a végleges elbocsátás,rémével fenyegette. Az akció sikereként kell mindenesetre elkönyvelni, hogy a vállalat rögzítette a minimális munkabéreket, külön díjazta a ledolgozott túlórákat és ettől kezdődően bevonta tárgyalásaiba az akkordmunkálaitok összes csoportvezetőit. Az iparüzemefcben foglalkoztatottak megélhetési körülményeinek bizonytalanságát azonban ez a példa is mutatja. A kenyérkereseti lehetőségek stabilizációja érdekében a hivatalos város csak akkor tett intézkedéseket, ha a szervez13 Győr szab. kir. város Hivatalos Értesítője. 1904. 12. sz. 15—16. 1.