Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 119 kedő munkásság elégedetlenkedő tömegei — egy-egy gyár falain belül — öntevékenyen lépték fel és munkabeszüntetések formájában kényszerííették ki sorsuk javítását. Ebből a szempontból még vigasztalanabb helyzetben voltak a szolgálatba szegődő cselédek, mert ezek minden organizálas nélkül, gazdáik kényekedvének kitéve tengőditek és a m'agánvállalkozói kezelésben álló cselédszerző intézetek is éppen abból húzták a legnagyobb hasznot, hogy a helyváltoztatások gyakoriságát különféle úton-módon mesterségesen is előidézték. A polgármesteri beszámolók évi jelentései ismételten megállapították, hogy „a cselédügyi állapotok rosszak", s kívánatos volna úgynevezett Cselédmenhelyeket létesíteni, de a problémák megoldását ezúttal is elsősorban a társadalom összefogásától várta a tanács, akárcsak a közsegélyezés kérdésében, amelynek hatósági megszervezése a részletes utasítás késedelme miatt még mindig csupán piapíron volt betervezve. 11. A Győrsziget és Révfalu—PataházJa községek egyesítésére irányuló' tárgyalások — többszöri félbeszakadás után — végre 1904-ben eredményre vezettek, amennyiben az ugyanazon évi XXXVII. te. ezeket a szomszédos településeket véglegesen a thj. város területébe kebelezte. A tényleges fúzió, mély 1905. jan. 1-ón lépett hatályba, komoly változásoklat idézett elő Győr életében és megvetette alapját fejlődése további lehetőségeinek. A város területe 7811 käit. holdról 9476 kat. holdra növekedett, a lakosság száma ugrásszerűen a 40 000 fölé emelkedett, a törvényhatósági bizottsági tagok száma pedig — a korábbi 112-vel szemben —, a szavazati joggal bíró 20 új tisztviselővel együtt elérte a 164-es létszámot. A felsorolt adatokból is következtethető, hogy az egyesítést követően bővíteni kellett a közigazgatási apparátus dolgozóinak keretét, különösen a városi rendőrség vonalán és ezzel egyidejűleg szükségessé vált a szervezeti szabályrendelet megfelelő módosítása is. Ennek kapcsán a fizetések megállapítása tekintetében — a belügyminiszter rendeletére — korpótlékos rendszer lépett érvénybe, amely gyakorlatilag annyit jelentett, hogy 1905 őszétől kezdve a városi alkalmazottak, szolgálati idejüknek és beosztásuknak alapul vételével, fizetési osztályokba és fokozatokba nyertek besorolást. Az általános illetmény-rendezés újabb tehervállalást követelt a város háztartásától s ez a körülmény a financiális egyensúly fenntartása érdekében a legszigorúbb takarékosságot tette szükségessé még olyan ügyek, kérdések megoldásában is, amelyeknek fejlesztése közérdekből (pl. a közvilágítás javítása, a rendőrség újjászervezése) sürgető lett volna. A generálisan jelentkező pénzügyi nehézségeket a mindinkább erősödő drágulási hullám is fokozta, de a bajok elsődleges okai abból eredtek, hogy a törvényhatósági jogú városok állami teendőket is végeztek s ezek fejében megfelelő anyagi támogatás helyett sorozatos jövedelem-csökkentéseket kellett el szenvedniük, a'már korábban említett törvényhozási intézkedések alapján. Győr a maga részéről ismételten küldött panaszfeliratokat a kormányzathoz e méltánytalanságok megszüntetése céljából s ezekben részletesen kifejtette a kialakult visszás helyzet jellemzőbb faktorait. A városok véleménye szerint tisztára állami feladatnak 'minősülő közegészségügy, közrendészet és közbiztonság ellátása 20—25°/o pótadójába került minden thj. városnak, úgyszintén igen költséges volt számukra az árvaszékek állami segély nélkül való fenntartása. Indokolatlanul nagy áldozatokat kellett vállalniuk a hadügyi és igazságszolgáltatási igazgatás területén is, nem is szólva a kulturális ügyek viteléről, melyeknek keretében népoktatási intézetek, szak- és középiskolák működtetéséről, fenntartásáról voltak kötelesek gondoskodni. A törve-