Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.
A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 115 Ám a szociális problémák még e felemás megoldására irányuló erőfeszítésekre is bénítólag hatott a város hatóságának az — a kapitalizmus közigazgatásának szemléletére rendkívül jellemző — álláspontja, mely a problémák megoldását elsősorban társadalmi feladatnak tekintette, melyhez az igazgatás csak segítséget, támogatásit ad, maga azonban csak kevéssé avatkozik bele. Ez persze az ellen tiétek további kiélesedéséhez nagymértékben hozzájárult, hiszen az: egyre növekvő lakáshiány, valamint a közszükségleti cikkek és élelmiszerek árának a század végével meginduló gyors emelkedése, már olyan problémák voltak, melyek valamilyen formában hatósági közbelépést is igényelteik, anélkül nem voltak megoldhatók. Az ipari üzemek rohamos bővülése (az 1897-ben megnyílt Vagongyár munkásainak létszáma a csakhamar érezhetővé vált gazdasági válság ellenére is rövid idő alatt ötezerre emelkedett) hatalmas vonzóerőt gyakorolt a környék lakosságára és aránytalanul felduzzasztottá a megyeszékhlelyre betelepülő városi lakosság számát. Ugyanakkor a magánépítkezések megközelítőleg sem tudták a felfokozott igényeket kielégíteni, a vagyonosodó polgárság spekulatív elgondolásainak viszont nem nagyon kedveztek a századforduló körüli évek s így a tőkebefektetési kedv is lényegesen alább 1 hanyatlott. A középítkezések frontján volt nagyobb fellendülés tapasztalható (közkórház, laktanya, vágóhíd; 1896-ban indultak meg az új városháza építési munkálatai is), de jellegénél fogva ez a lakáskérdések megoldatlanságán mit sem változtatott. A drágulási folyamat az általános gazdasági helyzetnek — elsősorban a 90-es évek közepén kibontakozó s enyhülni csak a 900-as évek elején kezdő, addig szélesen érvényesülő gazdasági válságnak — volt természetszerű következménye, mely minden területen érezhető volt. A közgyűlés nem ok nélkül szavazott meg drágasági pótlékot a megélhetési gondokkal küszködő tisztviselők számára, sőt a fizetések revideálása céljából külön bizottság megalakítását is időszerűnek tartotta. A szegényügy országos rendezésének első lépését jelentő betegápolási törvény, az 1898. évi XXI. törvénycikk, a törvényhatósági jogú városok számára is bizonyos fokú tehermentesítést jelentett, mivel a nincstelenek betegápolási költségeit ettől kezdve az állam fedezte a beszedendő pótadókból. A többi probléma megoldása tekintetében azonban egyhamar nem történt változás, így a közigazgatáá apparátusra hárult a feladat, hogy folyamatos munkajániak ellátása mellett, intenzívebb módon foglalkozzék a helyileg mutatkozó bajok, fennálló hiányosságok orvoslásával. • A gazdasági munkások és napszámosok életviszonyainak javítása terén jó kezdeményezésinek számított a segély-alapok szervezése, valamint a cselédsegélypénztárak felállítása, de az ipari gócpontként fejlődő Győr városa szempontjából pl. sokkal nagyobb fontossága volt annak az intézkedésnek, hogy imímár városi hozzájárulással megkezdte működését a Győri Munkásházépítő Rt., mely a munkásság immár kialakult vékony, tehetősebb rétege számára lehetővé tette, hogy az rt. által felépített házakat részletfizetés mellett megvásárolhassa. Ez persze, ha nem is döntően, de bizonyos mértékig enyhítette a lakáshiányt, illetve csökkentette az egészségre ártalmas, hírhedt munkásszállások meglehetősen magas számát. Hasonló célokat szolgált a kisebb iparosok köreiből megalakult Győri Munkás-Otthon Szövetkezet is, mely szintén a gyártelepek közelében vásárolt nagyobb területet és 102 ház felépítésére kért engedélyt a város tanácsától. A hét éven felüli gyermekek védelmét (1901. évi XXI. te.) és a hatósági 8*
