Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

112 Lengyel Alfréd elhatározás. A magánépítkezések pl. nagyon visszaestek Győrött az 1890-es évek elején, a vagyonosabb polgárság bizonyos fokú érdektelensége folytán. Ennek gyakorlati kihatásait a váras első tisztviselője az alábbi módon adta tudomására a törvényhatósági bizottságnak: „Építkezési ügyünknek visszamaradoittsága kedvezőtlen hatást gyakorolt városunk lakásviszonyaira, mert a régi és meglehetős alacsony igények számára épített lakhelyiségek új s a modern építészeti technika követelményeinek megfelelő épületekkel nem cseréltettek fel s ezáltal városunk lakosságának legnagyobb része 'kénytelen a régi, nedvességtől ^átivódott, szűk és célszerűtlen berendezésű lakásokban lakni, minek következménye közegészségi tekintetben sajnálatos tüneteket mutat."

10 Megoldásként a tanács az építkezésekbe fektetett tőke helyzetét kívánta javítani és az adómentességi határidőik további kiterjesztésével a spekulációt serkentette, az építkezés területén kínálkozó lehetőségek intenzívebb 'kihasználására. A közegészségügy állapotáról szóló orvosi beszámoló pedig eléggé figyelmeztető jellegű volt, amikor jelentése kapcsán ezekről a kérdésekről a következőképpen nyilatkozott: „A szegény néposztály lakásviszonyain a szűk, nedves szobák mellett j'avulás nem volt eszközölhető. A güműkór ennek folytán éppen ezen társadalmi osztályból a lefolyt évben is bőven szedte áldozatait."

11 Már nagy haladásinak számított, hogy hosszas tárgyalások után a közgyűlés 1892-ben végre elrendelte a rendszeres közcsatomázási és tisztítási munkálatok megkezdésiét, hogy ezáltal is csökkentse az évenkint fellépő járványok — elsősorban a kolera — pusztító hatását. A stzegíényügy egyébként egyre több figyelmet követelt s bá'r enyhítésléről hatóságilag és társadalmi úton (három jótékonysági egylet támogatásával) egyaránt történt gondoskodás, az eredmények korántsem voltak kielégítőek, sőt a polgármesteri észrevételek arról tanúskodnak, hogy a szervezettség hiánya miatt sok, valóban segélyre szoruló a mellőzöttek sörsára jutott, az ellenőrzés fogyatékosságai pedig számos visszaélésre adtak alkalmat. A népkonyha 1887ben 101 056 adagot szolgáltatott ki a szűkölködők részére, ezzel szemben 1892-ben már 142 380 ételadag kiszolgáltatására emelkedett a forgalom. A kapitalista fejlődés gyors kibontakozása és ezzel együtt az osztályellentétek rohamos élesedése jellemző módon egyre erőteljesebben éreztette hatását a város kriminalitásának növekedésében is. A létért, a mindennapi kenyérért folytatott küzdelem, az elkeseredés és bosszú akarva-akaratlanul is szaporította a büntették, a legkülönfélébb kihágások számát és megdöbbentő adatokat mutatott az öngyilkosságok statisztikája is, különösen az 1887/88-as időszakban. A súlyosabb bűnesetek legnagyobb száma lopásokból, betörésekből eredt, a kihágások leggyakoribb formái viszont a csavargással, koldulással, részegséggel és verekedéssel voltaik kapcsolatosak. De a gazda-cseléd panaszok is állandóan napirenden szerepeltek (ez idő tájt 11 cselédszerző intézet működött Győrött) s bizonyosra vehető, hogy ezek kivizsgálásában legtöbbnyire a munkaadó kapott igazat a hatóságok részéről, legalábbis erre lehet következtetni abból a körülményből is, hogy az ilyen panaszok általában szóbelileg, „rövid úton" nyertek elintézést. A foglalkozást kereső cselédek és egyéb szegődményes munkások érdekeit különben az a helytelen gyakorlat is sértette, hogy — egy-két kivételtől eltekintve — még a thj. városok sem vezettek nyilvántartásokat s így a Győr szab. kir. város Hivatalos Értesítője. 1893. 11. sz. 5. 1. Győr szab. kir. város Hivatalos értesítője. 1889. 4. sz. 34. 1.