Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 113 rendőrkapitányi hivatalok sokszor hónapokig tisztázták a kereset nélkül tengődő munkavállalók illetőségi, vagy igazolási ügyeit. 9. A kereskedelem és ipar egymáshoz való viszonya a XIX. század utolsó két évtizedében erősen megváltozott Győrött, amennyiben a vasutak versenye legyőzite a vízi utakon való közlekedést, a forgalmas gabonapiacok hovatovább a pangás jeleit mutatták. Ebben, részben akaratlanul is, nagy szerepet játszott a kormányzat 'akkori gazdasági politikája is, melynek egyik fő célkitűzése arra irányult, hogy a magyar fővárost Bécs rovására jelentős ipari és kereskedelmi gócponttá fejlessze. Ennek során a Délvidékről hlajón és az Alföldről vasúton érkező gabona kereskedelmének központjává — támaszkodva az egyre inkább központosítva kiépített vasúti hálózatra és a főváros világviszonylatiban is számottevő malomiparára — Budapest vált, ahonnan a liszt formájában földolgozott gabona immár közvetlenül vasúton juthatott külföldre s mivel a Dunántúl és a Csallóköz Győr számáfa még részben megmaradt gabonakereskedelme pedig lassan áttette székhelyét Bécsbe, Győr lehanyatlott gabonakereskedelmén már nem segített az sem, hogy ta közgyűlés 1893-ban a polgármester javaslatára állást foglalt a Győr—Gönyü-i eliszaposodó víziút rendbehozatalára, a győri Duna-part egy részének rakparttá alakítása, egy nagy befogadóképességű közraktár felállítása, s hajózási vállalat szervezése és fenntartása tárgyában. A tervek ugyanis a közbejött anyagi és egyéb nehézségek következtében csak 1899-re valósultak meg s már akkor sem teljes egészükben: így a város kereskedelmének régi színvonalát már nem tudták visszaállítani. A kedvező földrajzi helyzet, s a, ha korlátozottan is, de mégis fennálló vízi szállítási lehetőségeik, és a már kiépült vasútvonalak — párosulva a városban már a korábbi kis- és középipar által kiképzett ipari szakmunkaerők viszonylag nagy számával — azonban olyan előnyt jelentették Győr számára, amely alkalmas volt arra, hogy már nagyipari vállalkozásokat is a városba • csábítson. Az új lehetőségekhez természetesen a városigazgatásnak is alkalmazkodnia kellett s a korábban főleg kereskedelmi téren tevékeny, vagyonois törvényhatósági bizottsági tagok — újonnan meggazdagodott virilisták és régi patrícius családok tagjai egyaránt — mindent el is követtek az új lehetőségek biztosítása, kereskedelemmel szerzett tőkéjük ipari vállalkozásokba való fektetése és az új ipari vállalkozások megfelelő támogatásához a város nyújtotta lehető. ségdk minél bőségesebb biztosítása érdekében. Ennek a törekvésnek sikerét nagyban előmozdította az a körülmény is, hogy a városigazgatás irányítói és Győr gazdasági és igazgatási életének vezetői régóta szoros üzleti és nem egyszer rokoni, baráti viszonyban is állottak a szomszédos Ausztria gazdasági életének .számos vezető személyiségével. Mindez azután érezhető is volt a gyárf ejlesztésben, az dsztrák ipari tőke beáramlásában, egyrészt a bécsi nagyiparosok telepengedélyezési kérelmeinek előzékeny elbírálásában, különféle kedvezmények, városi adómentességeik biztosításában, másrészt abban, hogy a Győri Lloyd, a Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Győri Ipartestület a maguk részéről mindezen törekvesékben készséges segítséget nyújtottak a várois hatóságának. A munkásmozgalomnak az iparosodás kibontakozásával! együtt jelentkező kezdetei, majd a XX. század elején már szélesen kibontakozó bérharcok és sztrájkok (melyekre nem egyszer már a dolgozók kizárása jelentette a tőkések válaszát) azonban csakhamar azt is megmutatták, hogy Győr iparának ez a valóban komoly és nagyméretű fellendülése itt is a dolgozó tömegek kíméletlen kizsákmányolásával járt együtt. JSJ Levéltári Közlemények \