Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 111 több szakbizottság véleményét igényelné, az elnökök a szükségessé vált ülés összehívása végett tőlük idejekoráin értesítést kapjanak. A tisztviselők munkájának kellő ellenőrzése érdekében szintén intézkedett. a város hatósága, 'amikor ugyanazon év tavaszán elrendelte, hogy a tanácsi és árvaszéki előadók tevékenységéről minden hó elején egyénenkint ügyforgalmi, és működési kimutatásokat keli készíteni, amelyeik havonkint a közigazgatási bizottsághoz, negyedévenkint pedig a számonkérő székihez kerülnek felülvizsgálásra. — A foganatosított rendszabályok kétségtelenül gyorsítottak az ügykezelést és a hátralékok csökkentésiére is módot nyújtottak, de az 1888. évi polgármesteri beszámoló arról tanúskodik, hogy a különböző ügyosztályok öszszesen félezernél több elintézetlen ügyirattal zárták az esztendőt. Hosszabb időszaknak kellett elmúlnia, hogy az évről évre jelentkező restanciák fokozatos felszámolása bekövetkezhessek. 1892-ben pl. már lényeges javulást állapíthatott meg az ellenőrzés, sőt az iáikkor hátralékként feltüntetett ügydarabok tekintélyes hányada is olyan aktákból tevődött össze, amelyeknek érdemi elintézése már folyamatban volt. 8. De a törvényhatósági jogú városok működésének eredményessége ebben az időszakban is — az adminisztratív fel adat-végrehajtásokon túltmenoleg — leginkább azokból a jelentésekből mérhető le, amelyek egy-egy város fejlődési ütemének, a közállapotait visszatükröztető helyzetének keresztmetszetét vázolják. A tanulmány a továbbiakban a győri példa konkrétumait kívánja érzékeltetni, de nem vitás, hogy ezek alapján számois vonatkozásban a többi thj. várost illetően is hasonló megállapításoklat, analogikus következtetéseket lehet levonni. A részletókbe menő taglalást megelőzően itt mindenekelőtt, említést kell tenni arról a körülményről, hogy Győrött ekkortájt a törvényhatósági bizottság 84 főnyi taglétszámából 41-en a legtöbb egyenes állami adót fizetők közé tartoztak és a többiek is 'túlnyoimórészt a vagyonos osztály tagjaiból kerültek ki, akárcsak a szavazati joggal bíró tisztviselők, akik úgyszólván valamennyien, ingatlantulajdonosok voltak. Erre a tényre vetett fényt egyébként az említett sikkasztási ügy is, hiszen a felelősségrevonás kezdetén, az érdekeltek jelzálogos megterhelésével, mindjárt bevezetőben biztosítani lehetett a hiányzó összegek * anyagi fedezetét. A városigazgatás, irányítását ellátó vezető réteg ilyen jellegű összetétele mellett nem csodálható, ha a széles néptömegek (az 1890. évi népszámlálás szerint Győr thj. város lakossága már 23 956-ra emelkedett!) életszín vonalánlak javítása érdekében csak igen kevés történt. De a tőkepénzesek is a nagyobb profit reményében csak olyan vállalkozásokba fektették vagyonukat, amelyek az ipari gócponttá izmosodott város gazdasági vérkeringésében többszörös hasznot ígértek, így természetesen elsősorban gyáraik, gőzmalmok, részvénytársaságok létesítésébe, üzembővítésekbe, vagy egyéb spekulációs természetű hitelügyletekbe. — Győr területén ekkor már 19 gyár, illetve nagyobb iparvállalat működött, melyek az önálló iparosokkal és kereskedőkkel együtt kereken 2400 munkást (alkalmazottat) foglalkoztattak, tehát az összlakosságnak a 10°/o-át. Ha ezekhez még hozzávesszük a napszámosok, cselédek és nincstelen városi szegények népes táborát, akkor világossá válik, hogy a megoldásra váró problémák akarva-akaratlanul is nagy gondot okoztak s ezek felszámolásában mekkora felelősség hárult az illetékes hatóságokra. A hivatalos megnyilatkozások mindazonáltal nem árulnak el különösebb aggodalmat, sőt az átfogó polgármesteri jelentések hangjában is csak helyenkint érezhető a tárgyilagos bírálat, a bajok csökkentésére irányuló szándék, vagy-