Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

102 Lengyel Alfréd gátas önálló szervei, törvényhatósági joggal felruházott testületekként folytatták működésüket. Hatáskörüket illetően az 1. § általánosságban annyit emelt ki, hogy a törvény korlátai között gyakorolni fogják az önkormányzatot, valamint végrehajtják az állami közigazgatás közvetítését. Az autonómiából folyó jogkör terjedelmét a 2. § részletezte. Eszerint a törvényhatóság iSaját belügyeiben önállóan intézkedik, 'határoz és szabályrendeleteket (statútumokat;) alkot; határozatiait és szabályrendeleteit saját közegei áltál hajtja végre; tisztviselőit választja; az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapítja, s a fedezetről gondoskodik; a 'kormánnyal közvetlenül érintkezik." Mindezeket a hatósági jogokat a 18. § értelmében a törvényhatósági bizottság éspedig annak plénuma, a 'közgyűlés gyakorolja, amelynek a főispán, akadályoztatása, esetién pedig a polgármester az elnöke. A törvényhatósági bizottság tagjai féle részben virilis, illetve választott tagokból tevődték össze. A taglétszám az egyes városok lakossagiszámá szerint változott (250 lakos után egy bizottsági tag), de 48-nál kevesebb és 400-nál több sehol sem lehetett. A legtöbb adót fizetők névjegyzékét — az adóhivatali kimutatások alapján — évenkint a törvényhatóság igazolási választmánya állította össze. A bizottság másik felét a lakosság választotta 6 évi időtartamra. A közgyűlésekéin e tagokon kívül a polgármester, jegyző, rendőrkapitány, tanácsnokok, tiszti ügyész, árvaszéki elnök és ülnök, pénztárnok, főorvos, főmérnök, közgyám, számvevő és levéltárnok hivatalból vettek reszt és szavazati jogukat is gyakorolták. A közgyűlések száma tekintetében az új törvény nem tartalmazott konkrét utasítást, ennek eldöntéslét szintén a szabályrendeleti útra terelte, de annyit kikötött, hogy a zárszámad&ök, illetve költségvetések megtárgyalása érdekében évenklimt két alkalommal (tavasszál és ősszel) minden törvényhatósági jogú városban közgyűlést kell tartani. A közgyűlés hatáskörét a 43. § a vármegyei és városi törvényhatóságokra vonatkozólag egyöntetűen részletezte, holott nem vitás, hogy a funkciók különbözősége folytán, h!a nem is lényegbe vágó, de mégis fontos eltérések mutatkoztak. A városi törvényhatóság ugyanis a Saját területén vámokat, helypénzeket és illetékeket szedhetett, az állam által igénybe nem vett új adókat vezethetett be, sőt a közvetett állami adók — mint pl. a forgalmi ós fogyasztási adók — után is kivethetett pótadót. Mindezeknek a jogoknak az érvényesítése olyan elsőfokú helyhatósági teendőket követelt a törvényhatósági joggal felruházott várostól, amelyeknek az elvégzésére a közgyűlés, illetve a törvényhatósági bizottság helyett csak az önkormányzati szervként működő, rugalmasabb városi tanács volt képes. Utóbbi hatásköre ennek megfelelően igen sokrétű volt, így többek között kiterjedt „a közigazgatást érintő egyházi, közoktatási és nevelési ügyek intézésére, jótékony intézetek, közalapítványok, szegény- és lelencügyek adminisztrálására, ipari és kereskedelmi üzletek és vállalatok engedélyezésére, közegészségügyi intézkedések megtételére, városszabályozási tervek végrehajtására, építkezési engedélyek megadására, a közmunka feletti rendelkezésre, az állami adó és pótadó összeírására és nyilvántartására, továbbá hatáskörébe tartozott a kátonaügy adminisztrálása, a letelepedési ós lakhatási engedélyek kiadása, a közpénztárak közvetlen felügyelete, a városi javak kezelése és értékesítésük adminisztrációja."

4 — De a tanács: látta el a törvényhatósági jogú városnál az állandó választmányra háruló feladatokat is 4 Vörös Károly: A polgári-kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Bpest 1955. 20. 1.