Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

> •J^QQ Lengyel Alfréd szerű visszaállítása — ami 1867-ben a dualizmus korlátai között ugyan, de szükségképpen megtörtént — e fejlődés számára igazgatásilag nem biztosít elégséges szilárd intézményes alapokat. Egyrészt azért nem, mert a rendi államszervezetnek még számos csökevényét érintetlenül hagyta (így pl. a közigazgatás és az igaZságszolgáltaitás 'közös szervezetét), másrészt mert bizonyos pontokon (pl. a törvényhatósági és községi választási rendszer vonatkozásában) liberálisabb volt azoknál az igényeknél, melyek pedig ekkor már a kibontakozó, ám még aránylag vékony hazai burzsoá réteg helyi politikáját már jellemezték. A kormány ezért halogatás nélkül megtette az előkészületeket és a képviselőház már az 1868. évi 'költségvetés tárgyalása alkalmával hangsúlyozta ainriak szükségességét, hogy a köztörvényhatóságok, valamint a községek rendezését illetően új törvényjavaslatok lássanak napvilágot. Rajner Pál belügyminiszter 1870 tavaszán nyújtotta be a 'kormány előterjesztését, amely a vármegyéken, a székely székeken és egyéb kiemelt városokon, kerületeken kívül a szabad királyi városokat is a törvényhatóságok közé kívánta sorolni. Az indokolás kifejtette, hogy a kormányzat „egész teljességében méltányolja a megyei intézmény becsét, és horderejét, jól ismeri a merev központosításból származó veszélyeket s ebből folyólag nem a megyei intézmény eltörlésében, hanem abban keresi feladatát, hogy célszerű rendezés által a gyors és pontos közigazgatás közegeivé tegye a törvényhatóságokat..." — Az új törvénytervezet készítői eszerint a városok vonatkozásában a burzsoázia igényeinek megfelelően (mely igények egyrészt e rétegek számára a helyi igazgatás 'számarányuknál erőteljesebb és meglepetésektől mentes, stabil befolyásolását s így kivívott pozícióik lehető zavartalan birtoklását — másrészt ugyanakkor a központi kormányhatalom lehető erősítését egyaránt célozták), mint e kettős törekvések sikerének biztosítékát, elsősorban a viriiizmus bevezetését, továbbá a polgármesteri hatáskör kiterjesztését és a tisztviselői felelősség rögzítését kívánták megvalósítani. A javaslat három újítása közül a 48-as törvényekhez képest a legnagyobb változást (s egyszersmind visszalépést) a viriiizmus bevezetése jelentette. Az indokolás egyrészt méltányosnak tartotta, hogy a törvényhatósági önkormányzatban befolyással bírjanak azok a személyek, akik mint legtöbb adót fizetők, jelentős mértékben viselik a közügyek intézésével járó költségeket, másrészt az értelmiség Vagyomilag függetlenebb tagjaiban látta „a józan szabadság legtermészetesebb és legértékesebb képviselőit". — A valóság ezzel szemben az volt, hogy a reform megvalósításával a kormányzat a vármegyékben a földbirtokos nemesség, a városokban pedig a kapitalista termelés folytán jómódúvá vált új uralkodó osztály túlsúlyát, politikai befolyását kívánta biztosítani. Tette pedig ezt a viriiizmus 'intézményének olyan nyers formákban való átvételével (válogatás nélkül a legnagyoibb adófizetőknek adva át a közgyűlés mandátumainak felét), mely ha a törvény megfogalmazásának időpontjában kétségtelenül alkalmasnak látszott is a feudális erők elleni harcra (éle akkor még legalább annyira irányult a reakciós hajdani bocskoros nemesség ellen, mint amennyi hasznot jelentett a birtokaikat kapitalizáló arisztokratáknak), ez nem feledhette azit a veszélyt, amivel ez az, intézmény a polgári szabadságjogok további kiterjesztésének útjában állhatott, — mint ahogy csakhamar valóban egyre erősebb akadálynak bizonyult a polgári állaim intézményeinek haladó irányú továbbfejlesztéséhez.