Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : első közlemény / 71–97. o.

92 Oltvai Ferenc ügyelője. A felszabadulás előtti rendszerrel ellentétben kimaradtak a bizottság­ból a város területért székhellyel bíró állami intézmények vezetői: a tábla és a törvényszék elnöke, a pénzügyigazgató, a tankerületi főigazgató és a különféle érdekképviseleti szervek vezetői, illetve képviselői. A pártok által beküldött bizottsági tagok jelentékeny része a munkás­osztályhoz tartozott. A kommunista és szociáldemokrata tagok létszáma 46 volt, a 137 taghoz viszonyítva 33%; hä ehhez vesszük még a szakszervezet 23 tagját, akkor 50% a munkások képviselőinek száma. Ami hatalmas ered­mény, hiszen a felszabadulás előtti th. bizottság közel 300 tagjából alig akadt egy-két munkás, vagy dolgozó paraszt. A számoknál azonban sokkal többet t jelent az, hogy a bizottságokban a munkásosztály képviselői, elsősorban a kom­munisták á hangadók. A pártközi bizottságban és a Nemzeti Bizottságban tőlük indultak ki az építő javaslatok. Legkiválóbb képviselőiket küldték a bizott­ságba, akik a harcokban edzettek voltak, és akik közül később is többen ki­emelkedő szerepet töltöttek be, mint Brauswetter János órásmester, Farkas István nyomdász, Gombkötő Péter, a szegedi szervezet titkára, Katona András szobafestő, Keresztes Mihály famunkás, Komócsin Mihály cserepezősegéd, Komócsin Zoltán kereskedősegéd, Lakó Antal kádármester, Székely László kalapos, az értelmiségből Szirmai István szerkesztő, dr. Dreyer József bőrgyári cégvezető, dr. Zápori Dezső orvos stb. Nem kevésbé kiemelkedő egyének voltak a Szociáldemokrata Párt balszárnyának képviselői, mint Bernát Aurél cipész­segéd, Bozóki Lajos asztalossegéd, Kovács István műszerész, Simon Béla aszta­losmester stb. A szakszervezetet is kipróbált és a helyi munkásmozgalomban ismert egyének képviselték: Agócsi János vasmunkás, Benke Valéria magán­tisztviselő, Gyólay István építőmunkás, Lacsány Mihály bőrgyári munkás, Lavner Sándor vasmunkás, Strack Ádám famunkás, Tombácz Imre szabó stb. A polgármesterhelyettesi tisztségben Pálfy György mellett, aki régi tisztviselő és akinek apja polgármester, majd főispán is volt, ott az ipari kistisztviselő, a munkásosztály képviselője: Dénes Leó. A törvényhatósági közgyűlés ezenkívül saját tagjai közül, a pártok javas­lata alapján, tanácsadó szervként működő szakbizottságokat is alakított: a köz­igazgatási bizottságot, a gazdasági, a pénzügyi és javadalmi,;a jogügyi, nyug­díj, szervező, valamint 15 további más szakbizottságot. E bizottságok közül pl. a gazdasági bizottság már korábban működött, komoly tevékenységet is kifejtett, s mostani újjászervezése tulajdonképpen csak a régi kezdeményezés elismerését és az új viszonyok közötti továbbműködtetését jelentette. A közgyűlés egyúttal az önkormányzati testületek újjáalakítására kiadott kormányrendeletekre hivatkozva, a Nemzeti Bizottság kijelölése alapján „az önkormányzati hatáskörbe tartozó és a mindennapi élettel szoros kapcsolatban álló fontosabb ügyek elintézésére" újjáalakította, illetve ugyancsak határozot­tabb formában szervezte meg a városi tanácsot, mint a közgyűlésnek a koráb­ban volt kisgyűlés helyett a polgármesterrel együtt javaslattevő és előkészítő szervét. A tanácsba az MKP, SZDP, FKP és a szakszervezet 2—2, a PDP és NPP 1—1 tagot delegált, a többi tag a közgyűlés hivatalból tagjai közül ke­rült ki. A határozat kimondta, hogy a tanács hetenként ülésezik, a polgármester vagy annak egy helyettesének elnökletével. Hatáskörébe tartoznak mindazok az ügyek, melyeket az 1886:XXI. te. oda utalt, vagyonjogi ügyekben pedig: (

Next

/
Thumbnails
Contents