Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : első közlemény / 71–97. o.

92 Oltvai Ferenc ügyelője. A felszabadulás előtti rendszerrel ellentétben kimaradtak a bizottságból a város területért székhellyel bíró állami intézmények vezetői: a tábla és a törvényszék elnöke, a pénzügyigazgató, a tankerületi főigazgató és a különféle érdekképviseleti szervek vezetői, illetve képviselői. A pártok által beküldött bizottsági tagok jelentékeny része a munkásosztályhoz tartozott. A kommunista és szociáldemokrata tagok létszáma 46 volt, a 137 taghoz viszonyítva 33%; hä ehhez vesszük még a szakszervezet 23 tagját, akkor 50% a munkások képviselőinek száma. Ami hatalmas eredmény, hiszen a felszabadulás előtti th. bizottság közel 300 tagjából alig akadt egy-két munkás, vagy dolgozó paraszt. A számoknál azonban sokkal többet t jelent az, hogy a bizottságokban a munkásosztály képviselői, elsősorban a kommunisták á hangadók. A pártközi bizottságban és a Nemzeti Bizottságban tőlük indultak ki az építő javaslatok. Legkiválóbb képviselőiket küldték a bizottságba, akik a harcokban edzettek voltak, és akik közül később is többen kiemelkedő szerepet töltöttek be, mint Brauswetter János órásmester, Farkas István nyomdász, Gombkötő Péter, a szegedi szervezet titkára, Katona András szobafestő, Keresztes Mihály famunkás, Komócsin Mihály cserepezősegéd, Komócsin Zoltán kereskedősegéd, Lakó Antal kádármester, Székely László kalapos, az értelmiségből Szirmai István szerkesztő, dr. Dreyer József bőrgyári cégvezető, dr. Zápori Dezső orvos stb. Nem kevésbé kiemelkedő egyének voltak a Szociáldemokrata Párt balszárnyának képviselői, mint Bernát Aurél cipészsegéd, Bozóki Lajos asztalossegéd, Kovács István műszerész, Simon Béla asztalosmester stb. A szakszervezetet is kipróbált és a helyi munkásmozgalomban ismert egyének képviselték: Agócsi János vasmunkás, Benke Valéria magántisztviselő, Gyólay István építőmunkás, Lacsány Mihály bőrgyári munkás, Lavner Sándor vasmunkás, Strack Ádám famunkás, Tombácz Imre szabó stb. A polgármesterhelyettesi tisztségben Pálfy György mellett, aki régi tisztviselő és akinek apja polgármester, majd főispán is volt, ott az ipari kistisztviselő, a munkásosztály képviselője: Dénes Leó. A törvényhatósági közgyűlés ezenkívül saját tagjai közül, a pártok javaslata alapján, tanácsadó szervként működő szakbizottságokat is alakított: a közigazgatási bizottságot, a gazdasági, a pénzügyi és javadalmi,;a jogügyi, nyugdíj, szervező, valamint 15 további más szakbizottságot. E bizottságok közül pl. a gazdasági bizottság már korábban működött, komoly tevékenységet is kifejtett, s mostani újjászervezése tulajdonképpen csak a régi kezdeményezés elismerését és az új viszonyok közötti továbbműködtetését jelentette. A közgyűlés egyúttal az önkormányzati testületek újjáalakítására kiadott kormányrendeletekre hivatkozva, a Nemzeti Bizottság kijelölése alapján „az önkormányzati hatáskörbe tartozó és a mindennapi élettel szoros kapcsolatban álló fontosabb ügyek elintézésére" újjáalakította, illetve ugyancsak határozottabb formában szervezte meg a városi tanácsot, mint a közgyűlésnek a korábban volt kisgyűlés helyett a polgármesterrel együtt javaslattevő és előkészítő szervét. A tanácsba az MKP, SZDP, FKP és a szakszervezet 2—2, a PDP és NPP 1—1 tagot delegált, a többi tag a közgyűlés hivatalból tagjai közül került ki. A határozat kimondta, hogy a tanács hetenként ülésezik, a polgármester vagy annak egy helyettesének elnökletével. Hatáskörébe tartoznak mindazok az ügyek, melyeket az 1886:XXI. te. oda utalt, vagyonjogi ügyekben pedig: (