Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : első közlemény / 71–97. o.

74 Oltvai Ferenc hatóságok életrekeltése és a nyilasok elleni harc azonnali megindítása érdekében.

11 Október 18-án megjelent a szegedi kommunisták első újságja, a Szegedi Népakarat is: október 27-ig '9 száma jelent meg, ekkor azonban átmenetileg megszűnt, hogy november 19-től helyét a már országosan is egyre jelentősebb szerephez jutó Délmagyarország vegye át. A pártszervezet megalakítói első és legfőbb feladatuknak a rend helyreállítását, a termelőmunka megindítását, a közigazgatás és a közellátás megszervezését tekintették: ennek érdekében kezdettől fogva jelentős szerepet vállaltak magukra a meginduló közigazgatás különböző beosztásaiban. Ezzel párhuzamosan megindult az üzemi és hivatali alapszervek hálózatának kiépítése is: jellemző, hogy ennek során a régi szociáldemokrata párttagság egy része is már a kommunistákhoz csatlakozott, az MKP-ba lépett be.

12 De támogatták a szegedi kommunisták a többi demokratikus párt — elsősorban a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Paraszt Párt —• meginduló szervezkedését.

13 Csakhamar megindult a Független Kisgazdapárt szervezése is. A Szegeden így kibontakozó demokratikus politikai élet, a demokratikus pártok országosan először itt megalakuló szervezetei szolgáltak alapul a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front létrehozásához. A Front programját a kommunisták dolgozták ki és „Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja" címen november 30-án tették közzé. Ebben javasolták: alakuljon meg a német megszállás alatt létrejött Magyar Front -folytatásaként s a széleskörű antifasiszta összefogás politikai szerveként a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, és vegye kézbe az új demokratikus államhatalom megteremtésének ügyét. A december 2-án a demokratikus pártok és a szakszervezetek küldötteiből Szegeden megalakult MNFF e programot december 3-án nagygyűlésen terjesztette a szegedi dolgozók elé.

14 Az élet újra megindulásának, a rendezett viszonyok helyreállításának és fennmaradásának, a város előtt álló politikai és gazdasági feladatok megoldásának, a termelőmunka, az üzemek mielőbbi megindulása volt az előfeltétele. Az első lépéseket a termelés és általában az üzemek munkája megindításának vonatkozásában a kommunisták vezette szegedi munkásság tette meg. A régi szervezett munkások még emlékeztek rá, hogy 1919-ben a gyárak vezetésére, a termelés megszervezésére üzemi tanácsok alakultak. Világos volt előttük, hogy most is hasonlóan kell eljárni.

15 Az ország első üzemi tanácsa a Szegedi Kenderfonógyárban alakult meg 1944. október 15-én, és utána a szegedi üzemekben máshol is így, a gyárak kommunistáinak javaslatára választották meg az 5—6 tagból álló üzemi tanácsokat. Az üzemi tanács mindenhol megindította a gyárat, biztosította a nyersanyagot, élelemmel látta el a munkásokat.

16 A megválasztásuk alkalmából felvett jegyzőkönyvekben azonban azt is kimondták és hangsúlyozták, hogy az üzemi tanács nem tulajdonosa, hanem csak vezetője az üzemnek. Jól tudták, hogy a termelést mindenféle tulajdonjogra való tekintet nélkül, helyi kezdeményezéssel, a dolgozók mozgósításával meg kell indítani.

17 Ebből tovább következtetve, persze, csakhamar felmerültek olyan nézetek is, melyek már a proletárdiktatúra azonnali megteremtését, az üzemek köztulajdonba vételét követelték. Azonban a párt Központi Vezetőségének november 9-i szegedi tanácskozásán, melyen a szegedieken kívül az orosházi, hódmezővásárhelyi és a makói pártszervezetek vezetői is részt vettek, megmagyarázták a párt álláspontját: a közvetlen feladat az egész ország felszabadítása és a demokratikus Magyarország megteremtése — a szocializmus megvalósítására később kerül a sor.

18 A demokratikus politikai élet felszabadult kibontakozásával, a termelés megindulásával együtt tért vissza az élet a szakszervezetekbe is, melyeket a német megszállás hónapjai alatt teljesen elnémítottak. A felszabadulás után azonban a kommunisták beküldötték megbízottaikat a szakszervezetekbe is. A városi bizottságban — mely a Lloyd-palotában alakult meg a felszabadulás utáni első napokban — a párt megbízottaként Tombácz Imre lett a titkár és a hivatali szakszervezetek szervezője. Gyólay István az üzemekbe járt szervezni, Komócsin Mihály pedig a párttal tartotta a kapcsolatot. Fáradhatatlanok voltak az üzemek megindításában, a nyersanyag, energia, élelem megszerzésében. Október végén a Gázgyár, a Villany11 Gaál Endre i. m. 9, 12. old. 12 Nemes Dezső i. m. 146. old. 13 Gaál Endre i. m. 9, 12. old. 14 Nemes Dezső i. m. 151-^153. old. 15 Nemes Dezső i. m. 146. old. 16 SzÁL, Visszaemlékezések gyűjteménye: Agócsi János visszaemlékezései. 17 Nemes Dezső i. m. 146. old. 18 Nemes Dezső i. m. 147. old.