Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Réti László: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához : a Pénzügyi Népbiztosságnak az Országos Levéltárban őrzött iratai alapján / 47–70. o.

Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához 67 „Ügy a nagy slágerek, valamint a kisebb filmek sujet-inek megválasztásánál — írta a vállalat termelési biztosa — természetesen igen nagy fontosságúnak ismertük fel a mozgóképszínházakat a Tanácsköztársaság propagandisztikus céljainak szolgálatába állítani s így a készülő filmek jelentékeny része erős mértékben van hivatva egyúttal agitatorikus célokat is előmozdítani." A tervezet szerint a filmek és a mozik jövedelme ősztől kezdve bőségesen meghozza a most kért hitelt. A pénzügyi főosztály egyelőre 1 millió koronát folyósított és felszólította a Szociális Termelés Népbiztosságát, hogy sürgősen vizsgálja felül a tervezetet (6931). Az egyház és az állam szétválasztásának szervezeti lebonyolítására létesült a Közoktatásügyi Népbiztosság vallásügyi likvidáló osztálya. Ennek tevékenységét jól mutatja az alábbi két dokumentum. Az egyikben Faber Oszkár vallásügyi likvidáló teljhatalmú biztos elutasítja a gyöngyösi izraelita hitközség kérelmét, hogy a templomépítésre gyűjtött pénzeket a zárlat alól felmentse. Az indokolás szerint: „Az egyházi vagyonok likvidációjánál általános elv az, hogy minden pénz és érték, mely az egyházi személyek vagy hitközségek kezelése alatt áll és hitfelekezeti célt szolgál, a tanácsköztársaság tulajdonába veendő át s abból hitfelekezeti célokra semminemű összeg a jövőben ki nem adható. A hitfelekezetek tulajdonában hagyattak meg a templomok és imaházak oly állapotban, aminőben ezek a likvidáció alkalmával találtattak... A likvidáció befejezése után a hitközséghez beszolgáltatandó önkéntes adományok mikénti felhasználása a hitközség saját hatáskörébe tartozik, mely összegeket a tetszésszerinti módon használhatja fel a hitközség." (5416). Ez a döntés teljes összhangban volt az egyházi vagyonok átvételéről szóló 13. K. N. számú közoktatásügyi népbiztosi rendelet szellemével. A rendelet meghozatalánál a népbiztosság abból az elgondolásból indult ki, hogy az egyházak készpénz- és egyéb vagyona az állam által gyakorolt kényszer révén gyűlt össze és mivel az állam és egyház szétválasztásával az egyház magántársulássá válik, csak a szétválasztás után önkéntesen belépő vagy megmaradó tagok önkéntes adományait használhatja majd fel saját céljaira. Az addig bármily címen begyűlt összegek a társadalom tulajdonába kerülnek.

16 A másik dokumentum azt mutatja, hogy egyes vidéki tanácsok bizony még erősen az egyház befolyása alatt állottak. A mezőkövesdi munkástanács ugyanis azzal a kérelemmel fordult a pénzügyi főosztályhoz június 24-én, hogy a hadikölcsönbe fektetett misealapítványok kamatát fizessék ki, mert enélkül a papság az alapítványi miséket végezni nem tudja. Ahelyett tehát, hogy leleplezték volna ezeknek a papoknak az anyagiasságát, a vallásos matyó lakosság érzelmeire hivatkozva igyekeztek törvényellenes jövedelmet biztosítani számukra. A pénzügyi főosztály a kérelmet a már említett elv alapján természetesen nem teljesítette (5960). Egyes egyházi személyek pozitív magatartását példázza viszont Zámoly Fejér megyei község katolikus papjának, Nagy Károlynak két levele a Pénzügyi Népbiztossághoz. Első levelében kéri a szegénysorsú hadikölcsön kisjegyzők kártalanítását. Rámutat arra, hogy ezek a kisjegyzők a papi megtévesztés áldozatai voltak: 16 A Forradalmi Kormányzótanács és a népbiztosságok rendeletei. — A Magyarországi Szocialista Párt kiadása. Bp. 1919. — II. kötet 137. 1. 5*